Mekkorát nyert Trump? A kérdésre eltérő választ adhatunk, ha csak a látszatra fókuszálunk, és akkor, ha mélyebb valóságot is feltárjuk. Rajnai Gergely blogbejegyzése.

Az embereknek csak nagyon kis része hallgatja (és hallja is meg) őket, a politikusok mégis beszélnek. A legtöbb politikusi beszéd talán nem is érdemes a figyelemre, de hogy egyik sem? Csizmadia Ervin blogja.

Az EU elnökség kétségtelenül tovább élezte az amúgy is meglévő konfliktusokat a magyar vezetés és a mainstream uniós politikusok között. Kevés szó esik azonban arról, miért alakult így. Adottnak vesszük a demokrácia-vita magyarázatát, de közben nem foglalkozunk eleget annak geopolitikai aspektusával.

Mi a közös egy világjáró vloggerben, a gyümölcstermesztő fiában, egy iráni származású stand-uposban, a nyelvhasználati jogokért küzdő civil aktivistákban és egy XIX. századi polgári miliőt megtestesítő nagymamában? Egy TV sorozat, amely képes egyszerre több szálon értékeket és derűs pillanatokat is közvetítetni.

Meglepő jelenség, de időről időre a vademberség kultusza előtör a kultúrában. Amikor már megunják az emberek a kifinomultak, a civilizáltak ravaszságát és manipulálását, odamenekülnek a – képzeletbeli – vademberhez. A vadember kultusza mindig akkor jelentkezik a művészetben, amikor az írók és filmrendezők bizalma meginog a kifinomult elitben. Manapság sokan azért szeretik a politikai lázadókat – akár jobb-, akár baloldaliakat –, mert azok nyers módon, de legalább őszintének tűnnek, szemben az elkényelmesedett elittel. „Jól megmondják a tutit”, gondolják a választóik. A vadember-kultusz azonban nem működik a politikában, legfeljebb az érzelmek felkeltésére alkalmas.

Az első részben többek közt arról írtunk, hogy nem a bosszú bekövetkezte, hanem annak lehetősége az, ami korlátozza a konfliktusokat. Erről már írt John Elster A társadalom fogaskerekei című könyvében is, és velünk is készült már podcast a politikai bosszúról a Klub Rádióban. További podcastokat is tervezünk, melyekben szó lesz szociálpszichológiáról és játékelméletről. S minderről közérthetően.

Japánban közel 80 éve egy párt kormányoz. Az elmúlt hetek mégis megmutatták, hogy egy ilyen rendszerben is történnek nagy demokratikus fordulatok. Rajnai Gergely írása.