Mi történhet akkor, ha a Tisza nyer 2026-ban, és megtöri a Fidesz 15 éves dominanciáját? Rajnai Gergely blogbejegyzése felvázolja a lehetséges forgatókönyveket.

Ki gondolta volna, hogy a kuruc-labanc ellentét ennyire eleven marad? Márpedig itt van, és elementáris erővel hat ma is. Hosszú az előtörténet: volt itt nép-urbánus, nemzeti-kozmopolita és újabban szuverenista-globalista dichotómia. De az ősi ellentét nem más, mint a kurucok és labancok közötti.

Vajon lehet nemzeti egységet teremteni bináris gondolkodással? Miért gyenge a kohézió Magyarországon, ha a nemzeti öntudat amúgy erős? Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Amikor a határon túli magyar közösségek, a Fidesz és az Orbán-kormányok viszonya kerül terítékre, e kapcsolatot sokan fenntartásoktól mentesnek és kritikátlannak képzelik el. Ám az elmúlt években több alkalommal is, főleg a napokban lezajlott romániai elnökválasztás során, megmutatkozott az orbáni politika pragmatizmusa. Ha céljai úgy kívánják, akkor képes beáldozni akár a határon túli magyar közösségek érzékenységét és igényeit a lehetséges előnyökért, ezzel pedig akár visszafordíthatatlan változásokat is elindíthat.

Amikor a hazai közbeszédben pártrendszer átalakulásáról szoktak beszélni, akkor sokszor elhangzik: a Tisza Párt „leuralta az ellenzéki térfelet. Egy másik (döntően ellenzéki) megfogalmazás pedig úgy szól, hogy Magyar Péter egy alternatív Fideszt akar felépíteni, vagyis a kormánypárt helyébe akar lépni.  Ezen értelmezések szerint az új kihívó tehát csak átveszi, lecseréli a korábbi kínálatot, nem hozott semmi újat magával. Mi ehelyett amellett érvelünk, hogy ennél egy jóval összetettebb folyamatról van szó, ami nem érthető meg az ellenzéki politizálás régi sémájából kiindulva.

Bár hajlamosak vagyunk csak az ellentétet látni, a hidegháborúban Nyugaton és Keleten az átlagemberek nem feltétlenül gondoltak teljesen mást az élet alapvető dolgairól, mint az ellenoldal állampolgárai. Erre példa, hogy A Szabó család kiváltotta egy újságíró érdeklődését az Atlanti-óceán túlpartján. Jane Perlez, a New York Times munkatársa forrásként használta a sorozatot a magyarok Kádár-kori nosztalgiájának megértéséhez. Csakhogy nem a magyarokat ismerte meg a sorozatból, hanem egy örök emberi érzületet: a biztonság iránti vágyat. Az 1980-as évek gazdasági-technológiai átalakulásán alapuló kapitalizmus szétrombolással fenyegette a szociális kohéziót a posztszocialista térségben, éppúgy, mint Nyugaton.

Az elhíresült Hont András–Orbán Viktor médiaesemény kapcsán írott médiaetikai elemzésében Zsolt Péter kifejti, miben különbözik egymástól az interjúkészítés és a beszélgetés.