Mekkorát nyert Trump? A kérdésre eltérő választ adhatunk, ha csak a látszatra fókuszálunk, és akkor, ha mélyebb valóságot is feltárjuk. Rajnai Gergely blogbejegyzése.
Az amerikai választások általános értékelése, hogy Donald Trump és a republikánusok fölényes győzelmet arattak. Ez bizonyos szempontból igaz is, hiszen Trump minden „billegő” államot megnyert, az elektorok nagy többségét megszerezte, és republikánus többség lesz mind a Képviselőházban, mind a Szenátusban. Ez alapján néhányan már azt pedzegetik, hogy Amerika új, Trump-i (talán ezzel együtt orbáni) irányt vesz, hiszen a választópolgárok erre egyértelmű felhatalmazást adtak, és Amerika tulajdonképpen egyesült a régi-új elnök mögött, talán még az egyre súlyosbodó polarizáció is enyhül. A helyzet azonban ennél valamivel árnyaltabb és összetettebb.
Egyrészt a polarizáció súlyosságát még egy ennél is elsöprőbb győzelem sem biztos, hogy képes lenne enyhíteni. Az az érdekes helyzet alakult ki – ahogy erre a Mélyfúrás legújabb számában is rámutattunk –, hogy a legtöbben nagyobbnak érzik a távolságot a másik oldallal szemben, mint amilyen az valójában. A két tábor véleménye a legtöbb kérdésben meglepően közel áll egymáshoz, de mindkét oldal úgy gondolja, hogy a másik oldal egészen radikális elképzeléseit próbálja ráerőltetni a másikra. A polarizációt tehát nem is az okozza, hogy valójában hatalmas a szakadék, hanem az, hogy a szakadék hatalmasnak látszik. A lényeg a látszat, nem a valóság, így semmilyen választási vagy akár népszavazási eredmény nem tudja betemetni az árkokat, hiszen az a valóság része, nem a látszaté.
A választási eredmények értelmezésében is a látszat dominál a valóság helyett. Lehet azt állítani, hogy a republikánusok hatalmas győzelmet arattak, és a választási térkép látszata ezt alá is támasztja. Ha a leadott voksokat nézzük, akkor már árnyaltabb a kép, hiszen Trump a szavazatok nagyjából 50, míg Harris a voksok kb. 48 százalékát szerezte meg. Bármilyen másik kontextusban egy 50-48-as eredményt végtelenül szorosnak ítélnénk, és az lenne a tanulság, hogy az amerikai társadalom végtelenül megosztott. Az amerikai választási rendszer miatt azonban a látszat más, és fölényes sikert mutat. Elég csak ránézni az elmúlt évszázad híresen legnagyobb választási sikerének, Ronald Reagan 1984-es győzelmének térképére, és máris látjuk, hogy a valóban fölényes, szinte konszenzust eredményező sikernek egészen más a kinézete. Reagan itt a szavazatok közel 60%-át szerezte meg, és egy kivétellel az összes államot meg is nyerte. Ekkor lehetett mondani, hogy a reagani politika mögött az amerikai társadalom nagy többsége valóban felsorakozott, de a kontraszt igencsak éles az idei, jóval megosztottabb térképpel.
A látszatra építő magyarázatok ráadásul sokszor rendkívül rövidéletűek. Ki emlékszik már arra, hogy két évvel ezelőtt a kongresszusi választásokon a Republikánus Párt a várakozásokhoz képest rosszul szerepelt, és az elsődleges narratíva az volt, hogy a Trumphoz közel álló jelölteket nem szeretik a választók, és tulajdonképpen a régi-új elnök politikai karrierjének végét látták sokan az eredményekben. Most ennek az ellenkezője a domináns narratíva, de két év múlva, ha a Demokraták kicsit megerősödnek (amire van esély, hiszen két elnökválasztás között rendszerint az ellenzékben lévő párt szokott jobban teljesíteni), akár rögtön újra a Trump-korszak végéről szólhatnak a jóslatok.
A választások utáni magyarázatok hajlamosak túlzásba esni, és messzemenő következtetéseket levonni olyan eredményekből, melyek erre nem feltétlenül adnak okot. Ez az amerikai esetben, amikor a választások felfokozott légköre és a választási rendszer egyaránt ráerősítenek erre a folyamatra, különösen jellemző. A látszat alapján hatalmas fordulatok történnek, miközben a valóságban lassú elmozdulás történik, ami akár egy-két éven belül visszafordítható is lehet. Jobban tesszük, ha a valóságra, és nem a látszatra fókuszálunk, és a mélyebb, stabilabb, de nehezebben áttekinthető folyamatokat figyeljük.
A Méltányosságnál mi erre törekszünk, és az amerikai választásra kiadott Mélyfúrás számunkban feltárt trendek, jelenségek sokkal közelebb állnak a valósághoz, mint a választási eredmény látszata alapján fajsúlyos ítéleteket adó kommentároké.
Minket az ennél mélyebb, hosszabb távú magyarázatok érdekelnek, amik valóban segítik a megértést, és nem csupán az aktuális helyzetre reagálunk, hanem akár évtizedes folyamatokat tárunk fel. A történeti és a nemzetközi kontextust egyaránt bemutatjuk, ezáltal a politika érthetőbb válik, és nem csupán reaktívan, az adott pillanat látszata, hanem a folyamat valósága is feltárul.
Rajnai Gergely
