Szokásunkhoz híven az év végén, ezúttal december 4-én, egy konferenciára invitáljuk a hazai és nemzetközi közéleti összefüggések iránt érdeklődőket. Fókuszunkban a rendszerváltás utáni a magyar politika négy fő kihívása, a politikai fejlődés, valamint a politikaelemzés régi és mai trendjei.

Az 1989-90-es rendszerváltással nem csak a magyar mindennapok változtak meg, hanem a hazai politikatudomány és politikaelemzés is: új paradigmák, módszerek és stílusok jelentek meg  az akadémiai közegben és  a közbeszédben is. Utóbbiak esetében meglehetősen gyorsan uralkodóvá vált a mindennapi politikai események értékelése. Azonban meglehetősen kevesen fedezték fel és kezdték el kutatni azokat a történelmi trendeket, amelyek a múlt magyar politikatörténetéből hatást gyakorolnak és magyarázattal szolgálnak a jelenünkre és akár a jövőnkre is. A Méltányosságnál e történeti lencsén keresztül tekintünk a magyar és nemzetközi politikára. Írásainkban és nyilatkozatainkban pedig  olyan aspektusokat jelenítünk meg, amelyek túlmutatnak  az aktuálpolitikán, legyenek azok nemzetközi tanulmányok haza hozatala, a magyar politikatörténeti gondolkodók aktualizálása vagy épp bizonyos toposzok újszerű megvilágításba helyezése.

A megjelenő sorozatunk e szellemben született: bemutatva négy olyan kihívást, amelyek folyamatos problémát jelentenek a magyar politika szereplők (pártok, kormányok, egyéb aktorok) számára a rendszerváltás óta. Szerintünk ezek a következők:

1. A Nyugat fogalma és a sikertelen nyugatosodás idehaza.
2. A liberális demokrácia értelmezése, változásai és válsá
3. Az 1990 utáni magyar pártfejlődés dinamikái - váltógazdálkodástól a dominánspártiságig.
4. A történelem vége helyett a történelem visszatéré

Az első rész, a második rész, a harmadik rész is már olvasható is a HVG 360 felületén.

Anélkül, hogy az olvasók számára előre elárulnánk végkövetkeztetéseinket, álljon itt inkább pár kedvcsináló gondolat!

1. Nyugat vs. nyugattalanság: „sajnos a nemzetközi színtéren ugyanúgy elillant a nyugati versenyszellem, mint a magországok társadalmi színterén”.
2. Liberalizmus vs. demokrácia: „A liberális demokrácia belső feszültségének kiéleződése lényegében a liberális elem ideális mértékéről szóló vita, amelyben az egyik fél a többségi demokrácia álláspontján áll, a másik fél, pedig a kisebbségek, és egyéni jogok védelmének folyamatos bővítésének oldalán. Mindkét fél úgy véli, hogy a másik fél tevékenysége antidemokratikus, és veszélyezteti a demokrácia korábbi felfogását.”
3. Sokpártrendszer vs. egypárti dominancia: „A rendszerváltó elit a Nyugatot akarta “hazahozni”, de nem vette figyelembe, hogy Magyarország egy másik úton jár, az intézményrendszer lemásolása nem feltétlenül vezet a nyugatival egybevágó eredmé (…) Márpedig a magyar történeti tapasztalat egyetlen hagyományt ismert: a dominanciát.”
4. A történelem vége vs. történelmi minták újjáéledése: „a „történelem vége” tételt, bár sokat szajkóztuk, nem értettük meg. Túlságosan arra koncentráltunk, hogy valami véget ért, és nem arra, hogy milyen értelemben ért vé (…) az elmúlt 35 év talán legérdekesebb fejleménye: a történelem vége tétel rossz, nem értő olvasása miatt a liberalizmus szenvedte el a legnagyobb, mondhatni: döntő vereségét.”

December 4-i rendezvényünkön emellett  két másik periodikánk új részeit is be fogjuk mutatni: Politikai Fejlődés magazinunkban az Európai Unió alapító atyáival foglalkozunk, míg a Mélyfúrás aktuális számában az amerikai elnökválasztást értékeljük. Ezt követően pedig intézetünk igazgatója, Csizmadia Ervin, beszélget Böcskei Balázssal és Dull Szabolcssal a politikaelemzésben széleskörben tapasztalt elfogultságról Rónai Egon moderálásában. Minden érdeklődőt szívesen látunk!

Hangácsi István