A XVIII. századi velencei kémjelentésekről szóló könyv előszavában Szerb Antal beszél kis történelemről és nagy történelemről. “…senki nem tudta a velenceieknél ízesebben, okosabban és részletesebben leltározni az udvari pletykákat és intrikákat, a századok kis történelmét, amely ott van a nagy történelem mögött mint titkos mozgató.” A velencei kémjelentések egy politikailag hanyatló várost mutattak be, amelynek vezetői túlzott jelentőségét tulajdonítottak az egyéni történeteknek. A kötet végére érve láthatjuk: a nagy történelem elsodorta, megszűnt a Velencei Köztársaság. A jelenség elgondolkodtat – 2025-ben egy átalakuló világban, a magyar politikai szereplők vajon a kis- vagy a nagyképpel foglalkozzanak?