A “történelem ismétli magát” kifejezést rendszerint negatív kontextusban szoktuk emlegetni, elvégre a fejlődést a lineárisan előre tartó haladással azonosítjuk. Ha a történelem valamilyen módon visszatér, azt kudarcként éljük meg. Amit úgy érzünk egyszer már meghaladtunk, végleges, lezárt ügy, nem kell vele foglalkozni többé. Holott gyakori, hogy régi problémák új köntösben jönnek elő, ilyenkor a történelem épp, hogy segít minket az alkalmazkodásban. Így van ez napjaink geopolitikai átalakulásával is.

A több mint 15 éve regnáló Orbán-rendszerben a Fidesz egyik stratégiai előnye a politikai közép, ún. a-la-carte szavazók meggyőzése és megtartása. Ők azok, akik nélkül egy szoros és kiélezett helyzetben nagy valószínűséggel nem tud győzni se a Fidesz, se a TISZA Párt. Ám nehogy azt gondoljuk, hogy ez valamilyen magyar sajátosság: a világ demokráciái tele vannak a-la-carte szavazókkal.

A Méltányosság Politikaelemző Központ meggyőződése szerint a politikai elemzésnek van néhány olyan szemléleti sarokpontja, mely alapjaiban határozza meg ennek a műfajnak a nívóját és érvényességét. Ezeket tíz pontban foglaljuk össze, mindegyiket önálló bejegyzésben taglaljuk. Elsőként a folyamat-centrikus megközelítés került terítékre, a második részben a kölcsönhatások kitüntetett szerepét elemezzük.

Nemrégen a TV2 elkezdte vetíteni a Hunyadi sorozatot. A sorozat legnagyobb újdonsága a korábbi magyar történelmi filmekhez képest, hogy az Oszmán Birodalom uralkodóját emberként mutatják be, és az alkotás intelligensen nyúl az Oszmán Birodalom ábrázolásához. Paár Ádám bemutatta, miként ábrázolta a sorozat az oszmán politikát.

A state capture (állam foglyul ejtése) alapvetően azt a folyamatot jelenti, ahogyan a politika a gazdasági szereplők befolyása alá kerül, míg a társadalom foglyul ejtése a kormányhoz közelálló politikai elit uralmát a társadalmi alrendszerek fölött.  

Miért nem újdonság a Trump-Zelenszkij találkozó? Miért kimagasló a személyiségek jelentősége a politikában? Rajnai Gergely blogbejegyzése ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Valójában mi értelme van az évértékelő beszédeknek? Táborerősítés (taps) és ellenfél-kizárás (gúny)? Azért jó, hogy vannak. Csizmadia Ervin blogja.