Egy héttel ezelőtt ilyen címet legfeljebb egy olyan cikknek lehetett volna adni, amely mondjuk a Közel-Keletről, vagy valamely tőlünk távol eső régióról szól. A mi régiónkról szólva, ha egyáltalán ilyen téma előjött az utóbbi évtizedekben, akkor csak úgy elméletben: a „békének nincs alternatívája”.

Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, majd Márki-Zay Péter évértékelő beszédeivel hivatalosan is beindult a 2022-es országgyűlési választási kampány. Mostantól minden a választói mozgósításról szól.

Mi derül ki az ellenzék politikafelfogásából Gyurcsány Ferenc évértékelője alapján? Rajnai Gergely blogbejegyzése ezt a kérdést válaszolja meg, és kiderül, hogy elég sok mindenre rávilágított a beszéd.

A környezetvédelem az állampolgári nevelés része. Paár Ádám blogbejegyzése könnyed filmes műfajokon keresztül mutatja be, mit tehet a mozi az emberek felelős környezetvédő polgárrá nevelésében. Manapság a zöld gondolat reneszánszát éli. Ebben a filmek nevelő hatása nem alábecsülhető.

Pártprogramokról – vagy azok hiányáról - különösen a kormányoldal kapcsán sokat beszélünk, de arról ritkábban, hogy van a pártprogramoknak egy sajátos műfaja: az alapprogram. Vajon mit mondott erről Orbán Viktor Kálmán Olgánál, 2007-ben?

Megosztottság helyett "szeretetországot" ígér. De vajon hogyan kívánja megteremteni a "szeretetet" Márki-Zay Péter? Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Nemrégiben Márki-Zay Péter egészségügy (részleges) privatizációjáról szóló megjegyzései kavartak némi port különösen a kormánypárti megmondóemberek között. Ebben az az igazán érdekes, hogy az ellenzék részéről szakpolitikai jellegű javaslat/eszmefuttatás kavarta fel az állóvizet, és erre részben szakpolitikainak nevezhető ellenérv érkezett (persze a szokásos Gyurcsány-korszakhoz kötés mellett, de azért elhangoztak valós érvek a magánosított egészségüggyel szemben). Ez pedig az elmúlt bő évtized magyar politikájában szinte unikálisan hat: a szakpolitika háttérbe szorult a hazai politikai közbeszédben. Ennek a történeti okaira keresünk választ ebben a bejegyzésben.