Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

A gonosz és a vádló

2022. augusztus 22. 13:07 - Méltányosság Központ

Elképzelhető, hogy egy demokrácián belül élesebb konfliktusok legyenek, mint amikor a demokráciák ellenfelei a diktatúrák voltak? Mindenesetre meglepődhetünk, hogy a demokratizálódás harmadik hulláma után harminc évvel a szókészletünkben milyen kifejezések vannak.

gonosz_szem.png

Az elmúlt évtizedekben kedélyes sematizmussal ismételgettük, hogy egyrészt véget ért a történelem; másrészt győzött a liberális demokrácia. Sokan persze mind a két tételt elhibázottnak tekintették már keletkezésük idején is, és amikor „visszatért” a történelem, kajánul felnevettek, de nem, ezzel nincs elintézve a dolog.

Arról van ugyanis szó, hogy akár visszatért a történelem, akár nem, olyan világban élünk, amikor az újat és a régit nagyon sokan igyekeznek végletesen szembefordítani egymással, s vannak, akik ezt korunk egyik nagy problémájának látják. Egy jeles francia szerző könyvében például azt rója fel, hogy a régi, a meghaladottnak vélt, egyben a Gonosz szinonimája is.  Ezt írja: „Jó: végre megtaláltuk a társadalmi együttélés helyes szabályait és alapvetéseit, amelyekhez képest a múlt vagy bármilyen más társadalmi berendezkedés maga a borzalom és a pusztulás. A Gonosz kiűzésére soha nem rest »vádlók« világában élünk, akik tökéletesen meg vannak győződve feladatuk elvégzésének szükségességéről”.

Kemény szavak, szinte az inkvizíció korát idézik.

Természetesen ne menjünk el idáig. Legyünk belátóbbak. Ugyanakkor arra mégis csak rá kell mutatnunk, hogy a vetélytárs nélküli demokrácia korának eljövetele egy olyan váratlan következménnyel járt, amit akkoriban, amikor a demokráciák a diktatúrákkal küzdöttek, még nem láthattunk.

A liberális demokráciákat ugyanis nem pusztán védeni akarják hívei a váratlanul felbukkanó „támadókkal” szemben, de talán túlzó módon is akarják védeni. Van is ebben logika, ugyanis a demokrácia több mint társadalmi, gazdasági vagy politikai rend. A liberális demokrácia: világrend. A ma érvényben lévő világrend pedig a 2. világháború után, lépésről lépésre alakult ki, s az új világrend kereteibe nemzedékek hosszú sora szocializálódott. A szocializáció pedig nem csupán az intézmények használatának, az együttműködés új kultúrájának, az európasiág új dimenziójának megtanulását jelentette és jelenti, hanem (úgy tűnik) fokozódó féltést is.

„Soha többé ne legyen háború” – talán ez az 1945 utáni világrend egyik „alapféltése”. És mennyire igaz, különösen az orosz-ukrán háború tükrében! De az a féltés, hogy „soha többé nemzetállamot, mert a nemzeti önzés robbantotta ki a világháborúkat”; nos, ez a féltés már bizonyosan túlzó, mert a nemzetállamot ab ovo diszkvalifikálni akarja. S ettől a túlzástól egyáltalán nem áll távol, hogy az ilyen államok nem csak nacionalisták, de egyúttal (írjuk csak kisbetűvel) a gonosz szövetségesei is. Ha pedig valami gonosz, azt valóban ki kell űzni, el kell különíteni, mert az nem csak a létező demokráciát, de a világrendet is veszélyezteti.

Gondolták volna a „történelem vége” és a liberális világgyőzelem 1990-es prófétái, hogy valaha is létrejöhet olyan demokratikus rendszer, amelyben gonoszokról és vádlókról lehet majd beszélni? Nagy valószínűséggel, az ilyesmi álmukban sem jutott eszükbe, hiszen ők éppen abban bíztak, hogy az 1945 utáni liberális világrend még csak tovább erősödik az 1990-es kelet-közép-európai demokratizálás által.

A probléma tehát napjainkban nem kicsi, mert tényleg úgy tűnik: a demokráciában is lehetnek összebékíthetetlennek tűnő táborok. Ez pedig egy új tanulnivaló, azok után, hogy a demokráciában csak leheletnyi különbségek lesznek, mondjuk jobb- és baloldal között.

Semmi nincs azonban veszve, ha már fentebb a szocializáció fogalmát említettük.

„Mindössze” a „demokratikus ellenfél” fogalmát kell újra tanulnunk és definiálnunk – feledve az inkvizíciós szókészletet.  

Csizmadia Ervin

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr3317913275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2022.08.22. 16:44:00

Az alapvető tévedés itt az, hogy a liberális demokrácia nem létezik világrendként. Ugyanis a világ népességének nagyon jelentős, sőt sokkal nagyobb része, nem liberális demokratikus berendezkedésű államokban él (Kína, Afrika, arab országok, Pakisztán, Irán, Oroszország stb. Van, amelyik közülük demokratikus intézményrendszerrel rendelkezik, van amelyik nem, de nem tekinthetők liberálisnak). A liberális demokrácia a "nyugati világ" rendszere. Mindig eszembe fog jutni egy jelenet, talán a Fahrenheit 9.11 filmből, amikor pakisztáni gyerekeknek mondják el a 2001. szeptember 11-én történteket és valamelyik résznél az hangzik el, hogy James akkor kiment és beindította a mosógépet. Mire a kisgyerek megkérdezi, hogy de mi az a mosógép?

A mai nyugati woke irányzat, ahogy a cikk fogalmazza, a "vádlók" egyfajta kulturális forradalmat indítottak és felháborodásuk nagyon nagy, hogy az emberek jelentős része ellenzi ezt. Holott ennél már csak arroganciájuk nagyobb, melyben fetrengve úgy gondolják, hogy ők hozhatnak ítéletet a múlt felett és törölhetik el végleg a történelemből is azokat a részeket, amelyek nekik nem tetszenek.

"A probléma tehát napjainkban nem kicsi, mert tényleg úgy tűnik: a demokráciában is lehetnek összebékíthetetlennek tűnő táborok. Ez pedig egy új tanulnivaló, azok után, hogy a demokráciában csak leheletnyi különbségek lesznek, mondjuk jobb- és baloldal között."

Ez már egy sokat elemzett probléma. A gazdasági jólét, gyors fejlődés lényegében a legtöbb nyugati rendszerben duális kormányzást hozott. A perifériákon (pl: Olaszország, Görögország) a duális kormányzás kevésbé vagy csoportokban, koalíciókban valósult meg. A jelenség lényege, hogy a második világháború utántól a 70-es évek végéig (a dícsőséges 30 évben) nyugaton a korábbitól eltérően nagyon gyors gazdasági növekedés valósult meg, ami kialakított egy jelentékeny középréteget. A középréteg már a 80-as években olvadni kezdett, azonban egyértelmű piaci növekedési lehetőséget hozott magával a keleti blokk összeomlása. Az ebből adódó profit a nyugati társadalmak nagy középrétegeit fenntartotta szinte változatlan formában egészen a 2000-es évekig. Párhuzamosan ezzel következett be a gazdaság átalakulása: először az ipari szféra dominánssá válása a 80-as évekig, aztán a szolgáltató szféra dominanciája, végül pedig az ipari szféra kiszervezése, outsorcingja. A középosztályoknak aztán a kétezres években az ipari szféra outsourceingja tett be, amit röviddel követett a 2008-as gazdasági válság is. Amíg ment a szekér, a koncot kellett elosztani. Ez azt jelenti, hogy amíg a gazdaság viszonylag szépen és biztosan növekedett, addig csak az elosztás módszertana volt kérdéses. Igazából a kereszténydemokrata jobboldali és szociáldemokrata baloldali nagypártok ebben különböztek, az osztogatás módszertanában és prioritásaiban. A kétezres években történt a sokk, a tömegek felfogták, hogy masszívan, nagy tömegben szűnnek meg a munkahelyeik és ezek már nem azok, mint korábban. Tehát a munkahelyek szempontjából a világ már nem olyan, mint apunál vagy anyunál, akik 1-3 vállalatnál húzták le a 40 évüket, hanem sokszor projektszerűen működnek és megszűnnek, felvesznek és leépítenek. Ez a szolgáltató szféra nagy problémája, míg tésztaszűrőt / fegyvert / autót lehet gyártani és kereslet is mindig lesz rá, addig válságidőszakban mondjuk a turizmusban, vendéglátásban foglalkoztatott tömegek közül nagyon sokan veszítik majd el állásukat. Ugyanez az időszak hozta el a teljes lemeztelenedést a duális pártrendszereknek. Míg korábban milliók hittek nyugaton abban, hogy a szocdem párt majd felemeli az elesetteket, többletjövedelmeket juttat a szegényeknek, a konzervatívok meg pörgetik a gazdaságot és ezáltal foglalkoztatást, jólétet generálnak, így felemelve a társadalmat, ez 2008 után egyre inkább eltűnt. A nyugati társadalmak kiszerettek a nagy duális pártrendszerből és részérdekek képviseletére szakadtak a parlamentek. A legtöbb nyugati országban ma is ez van. Ezek a kisebb pártok természetesen már nem a korábbi nagypártok vonalán képzelik el a további boldogulást, hanem a karakterisztikus irányokban próbálnak radikálisak lenni, így több szavazót bevonzani. Természetesen ez az ellentétes táborokkal szemben gerjedő feszültséget, kibékíthetetlenséget hoz magával. Ez viszont egy természetes reakció, nem negatívum, a társadalmak átalakulásából adódik.

chrisred 2022.08.23. 18:52:38

@MEDVE1978: A polgári jogok rendszere mint igény létezik globálisan, nem megvalósult állapot. Persze lehet ellenpéldákat mondani, hogy az embereknek itt és ott fogalmuk se lehet arról, hogy mik is ezek. De ugyanúgy vannak olyan helyek, ahol úgy nőnek fel az emberek, hogy soha életükben nem ittak tiszta vizet. De attól még nem tűnik valóságtól elrugaszkodott véleménynek, hogy igényük lenne rá, bár nem tudják, hogy mire.

birkamenet 2022.08.23. 20:09:18

Azt nem tudom, hogy ez a magyar, a világ egyik legagymosottabb, legszolgalelkübb népe mijaf.aszért tölti minden napját, minden percét azzal, hogy mindenki másról k.urva jól megmondja a véleményét, miközben a h.ülyéje a saját sorsát sem érti és nem is akar kiemelkedni a jobbágy sorsából.
süti beállítások módosítása