Vajon történt-e alapvető változás a magyar-orosz viszonyban, és ha, igen, mikor. Csizmadia Ervin Gyurcsány Ferenc minapi kijelentését veszi alapul, és elgondolkodik  a 2009-től kezdődő időszakon.

Most dőljünk hátra, lazítsuk el a végtagjainkat, hunyjuk le a szemünket, lassítsuk le a légzésünket és képzeljünk el egy szobát.

Előfordul, hogy egy filmsorozat hőse annyira népszerű lesz, hogy szinte elmosódik a határ a képzelet és a valóság között. Ez történt A tavasz tizenhét pillanata hősével, Makszim M. Iszajev ezredessel, szovjet kémmel, aki Max Otto von Stirlitz néven beépült az SS-be. Hihetetlen, de Stirlitz mai napig…

Két ismeretlen orosz személy szokatlan online-beszélgetését szemlézi az egyik magyar napilap. Ebben nem éppen baráti színekkel ecsetelik a magyar múltat és jelent. Vajon van-e üzenete ennek a párbeszédnek?

A világhelyzet olykor egyértelmű, olykor pedig zavaros. 1989 körül az előbbi, mostanában a második az igaz. Magyarország mind a két világhelyzethez igyekezett alkalmazkodni, de úgy látszik, az első alkalmazkodás nem biztosít állandóságot. Jönnek a zavaros idők.

Hogyan segít a magyar történelmet és jelent értelmezni az ukrán-konfliktus? Erre a kérdésre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése.

Egy héttel ezelőtt ilyen címet legfeljebb egy olyan cikknek lehetett volna adni, amely mondjuk a Közel-Keletről, vagy valamely tőlünk távol eső régióról szól. A mi régiónkról szólva, ha egyáltalán ilyen téma előjött az utóbbi évtizedekben, akkor csak úgy elméletben: a „békének nincs alternatívája”.