2010-ben készült a Taita Boves című venezuelai film. Érdemes elgondolkodni azon: egy történelmi filmnek csak pozitív hőse lehet?

Az év végéhez közeledvén nem maradt más hátra, mint hogy összesítsük milyen év volt 2021, és mit hozhat 2022. Kezdjük az előbbivel. 2021 még mindig vegyes év volt.

Gyakran alábecsülik a személyiség jelentőségét. Intézetünk új könyve a domináns pártokról bemutatja egyebek mellett azt is, hogy – sok tényező mellett – a személyiségnek is szerepe és felelőssége van a politikában.

Miért buknak meg kormányok Ausztriában akár két hónap után, és ehhez képest miért képes a Fidesz már több mint tíz éve kormányozni? Erre a kérdésre keresi a választ Rajnai Gergely blogbejegyzése és a Méltányosság legújabb kötete is.

A közvélemény, ha civilizációkról esik szó, régiók és kultúrák olykor nagyon éles különbségéről beszél. De mi van, ha a civilizáció fogalmát egy országon belül is alkalmazzuk? Csizmadia Ervin írása.

A Magyar passió című film, amelynek rendezője, főszereplője és részben forgatókönyvírója Eperjes Károly, a Rákosi-korszak egyházüldözésének világába vezet. A film kapcsán érdemes elgondolkodni a történelmi film, mint műfaj mondanivalóján.

A minap Orbán Viktor október 23-i beszédéről kérdeztek, az iránt érdeklődve, hogy vajon kijelölte-e a választási kampány irányát? Megvan-e a közös cél? Merthogy nem igazán látják még mi lehet az. Nos, a miniszterelnök a 29. Fidesz kongresszuson úgy fogalmazott, hogy minden ami eddig volt, csak bemelegítés, és, hogy az október 23-i megmozdulás is csak amolyan átmozgató edzés volt. Ennek fényében talán jobban érthető, hogy korábban miért nem volt még kibontva a választási üzenet minden részlete.