Valóság-e avagy mítosz, hogy Magyarországon van egy verhetetlen párt? Csizmadia Ervin erről fejti ki véleményét.
A miniszterelnök a minap – gombamód szaporodó interjúinak egyikében – egy nagyon érdekes gondolatmenetet fejtett ki. Mivel lényegi mondatokról van szó, szinte szó szerint idézem:
„A politika karakterekből épül föl. A karaktereknél a történelem számít. Mi együtt lélegzünk ezzel az országgal 1988 óta, mióta megalakultunk. Ami nálunk van, az fölhalmozódott történelmileg (erény, képesség, tudás, tapasztalat – van persze gyengeség is), az semmilyen új alakulattal nem verhető meg, verhetetlen. Nem örökre. Nagyon sok év munkáját kell abba beletenni, hogy ezzel versenyképessé lehessen válni”.
Ennyi az idézet. Két megjegyzést fűznék ehhez.
Az első, hogy visszamenőleg Orbán Viktornak igaza van. Hiszen ki tagadná, hogy ő egy karakter. Aztán ki vitatná, hogy a Fidesz 1988 óta valóban hatalmas tapasztalatot (s ismerjük el: tudást stb.) halmozott fel, és rengeteg munkát tett bele abba, hogy olyanná váljon, amilyennek ma látjuk. Lehet ezen az „amilyenen” fanyalogni, vagy szörnyülködni, de kétségkívül nem lehet elvitatni: a Fidesz a magyar politika leginkább tanuló- és fejlődőképes pártja. Mindent – és jó időben – megtanultak. Felmérték súlyos deficitjeiket az 1990-es évek közepén, és tettek azért, hogy ez megváltozzon.
Sőt igaza van a miniszterelnöknek abban is, hogy 2010 és 2024 között valóban verhetetlenné váltak. Tanulás közben, 2002-ben még verhetők voltak – ahogyan 2006-ban is -, de amikor elérték társadalmi beágyazottságuknak egy magasabb fokát, továbbá amikor az ellenoldal szétzilálta magát, akkor a Fidesz jött, látott, és learatta a babérokat. Igazat mond tehát Orbán: nagyon sok év munkájával oda jutottak, hogy szinte kormányzati örökbérletük lett.
De igaza van a kormányfőnek, ha nem visszafele, hanem előrefele olvassuk a folyamatokat? Áll-e az a tétel, hogy az 1988 óta felhalmozott tapasztalat és tudás elég lesz a jövő évi választásokon is? Úgy van-e, hogy a befektetett munka automatikusan győzelemhez vezet? Hányadán állunk majd 2026-ban a fideszes karakterekkel? S legfőképpen igaz-e, hogy a Fidesz 2026-ban is verhetetlen?
A tekintetben, hogy mi várható 2026-ban, a pártelnök-miniszterelnök egyetlen kósza utalást tesz, amikor megemlíti, hogy a Fidesz történetében van gyengeség is. Ám ezek a gyengeségek (az interjúból kiderül) nem érintik a lényeget: a verhetetlenséget. A Fidesz tehát két irányban: vissza- és előre is verhetetlen.
A verhetetlenséget (az interjú logikájából következően) négy dolog rendíthetné meg. 1. Ha bármely ellenfél úgy be lenne ágyazódva a magyar politikába, mint a Fidesz 1988 óta. Ilyen párt nincs. 2. Ha bármely pártnak olyan tapasztalata és tudása lenne, mint a Fidesznek. Ilyen párt szintén nincs. 3. Ha bármely párt ugyanannyi munkát fektetett volna be a politikába, mint a Fidesz. Ilyen párt aztán végképp nincs. 4. Ha az ellenfélnek „történelmi” karakterei lennének. Naná, hogy ilyen párt sincs.
A gondolati kör bezárul, a kormányoldal akár hátra is dőlhet régi és új ellenzék halmozott hátrányai felett elmerengve. Azonban az, hogy Orbán Viktor napi podcast-szereplővé vált, azt jelzi: mégse dőlt hátra.
Ui. Egy másik interjúban megemlítette a miniszterelnök, hogy egyszer lesz még ő ellenzékben. De mintha nem 2026-ra gondolt volna.
Csizmadia Ervin
