Mi haszna annak, ha a karácsonyi találkozáskor a békés beszélgetés közben egy kicsit a politikáról is diskurálunk? Rajnai Gergely blogbejegyzése erre a kérdésre ad egy lehetséges választ.

Sokat beszélünk arról, hogy 1990-ben megjósolták a liberális demokrácia világméretű győzelmét. De száz évvel korábban is ezt tették – igaz, akkor csak a „sima” demokrácia győzelmét jósolták. Csizmadia Ervin jósol száz évvel későbbre.

A címben kiütköző csodálkozás oka, hogy a napokban érdekes csörtének lehettek szemtanúi, akik Fekete-Győr András közösségi média jelenlétét követik.

Rajnai Gergely blogbejegyzésében annak jár utána, vajon miért nem buknak bele a helyi politikusok olyan botrányokba, mint például a fák nélküli lombkorona sétány ügye.

Vajon mennyit érnek napjainkban a választási eredmények? Hosszútávú nyugalmat teremtenek, vagy ellenkezőleg: minden úgy folytatódik, mint előtte? Mit mond nekünk a svéd példa?

Mielőtt az olvasó azt kérdezné: ki ez az őrült, aki ilyesmit kérdez, sietek leszögezni: David Van Reybrouck, belga politikai író egész könyvecskét írt, s nem is kérdő módban.

A mai fölgyorsult világban, bármennyire is közhelyes ez a jelzős szerkezet, istenkísértésnek tűnik a lassúság, a maradiság, mi több, az elmaradottság dicsérete.