Miként nyilvánul meg a domináns pártrendszer a magyar szellemi térben? Rajnai Gergely blogbejegyzése erre a kérdésre ad válaszokat.
A hétvégén a Tranzit gondolatexpónak keresztelt rendezvényén számos érdekes és kevésbé érdekes közéleti vita zajlott kormánypárti és ellenzéki politikusok között. A médiabeszámolók szokás szerint a győztesek kihirdetésére és egy-egy kiragadott megszólalás elemzésére koncentráltak, de érdemes egy általánosabb megállapítást is tenni a viták alapján: a domináns magyar pártrendszer nyomot hagyott a szellemi térben is.
Ez abból, a politológiában jól ismert megállapításból következik, hogy a domináns rendszerekben a kormányoldal jelentős erőforrás-többletet alakít ki az ellenzékkel szemben. Ez egyértelmű következménye a dominancia definíciójának: egy párt hosszú ideig kormányon képes maradni. A hosszú kormányzati idő alatt kiépítheti a saját intézményrendszerét, és az állami források felhasználásával saját erőforrásait tudja növelni, míg az ellenzéknek erre nincs lehetősége, erőforrásai így folyamatosan apadnak. Ezt a jelenséget a magyar közéletben is gyakran emlegetni szokás, általában az erőforrás-különbségek két aspektusát szokták kiemelni: az egyik a kormányközeli cégek sikeressége (amit leginkább korrupcióként aposztrofálnak), a másik pedig a választók elérésének lehetősége, azaz a média-egyensúly megbillenése.
Ezek nyilvánvalóan fontos szempontok, de mindeközben el szokás feledkezni a szellemi erőforrások közötti különbségekről. Első hallásra ez úgy tűnhet, hogy a kormányzati pozíció miatt hosszú távon értelmesebbek lesznek a kormányzati szereplők, az ellenzékiek pedig elbutulnak. Természetesen erről szó sincs, az erőforrás-különbségek egészen másképp mutatkoznak meg, és a Tranzit vitái ezt remekül illusztrálták.
Először is, a politikában releváns információk egy jelentős része kormányintézményekhez érkezik be, és ezeket nem mindig teszik teljesen nyilvánossá. Ez a mindenkori kormány számára egy információs erőforrás-többletet eredményez, és ha egy párt hosszú ideig tud kormányozni, a különbség még nagyobbra nő. Ez az információs erőforrás-többlet egy közéleti vitában hatalmas előnyt jelent, hiszen sokkal könnyebb érvelni a tényleges adatok birtokában, mint részadatokból spekulálva.
Másodszor az állami erőforrások birtokában a szellemi infrastruktúra kialakítása sokkal könnyebb. Már maguk a kormányzati intézmények is fontos szellemi munkát végeznek: elemzéseket, előrejelzéseket készítenek, amelyekhez elsősorban a kormánypártoknak van hozzáférése. Ráadásul a többletforrásokból saját intézményeket is ki tudnak alakítani, amelyek segítik a folyamatos szellemi megújulásban. Ilyen mostanság a Mathias Corvinus Collegium, de maga a Tranzit is egy olyan fórum, ami ebben segít. Az ellenzéknek ilyen intézmények létrehozására és fenntartására csak rendkívül korlátozott lehetőségei vannak, ez megnehezíti azt, hogy új, jól kidolgozott válaszokat adjanak a legfontosabb közéleti kérdésekre.
Végül nem szabad megfeledkezni az ún. rekrutációs erőforrásokról sem. A domináns pártrendszerekben az ellenzék nagy problémája, hogy nehezen tud bevonzani új, fiatal politikusokat, hiszen a siker esélye alacsony, az ellenzéki politizálás parttalannak tűnhet, ráadásul a politikusok képzésére, támogatására is jóval kevesebb erőforrásuk van, mint a kormánypártoknak. Ez hatványozottan igaz a szellemi térben: a politikai kérdésekről gondolkodni szerető, politikai válaszokat kidolgozni vágyó szakemberek számára nehéz bármit is kínálni egy olyan ellenzéknek, ami már évtizedes távlatban képtelen a hatalom közelébe jutni. A közéletet valóban befolyásolni kívánó értelmiségiek szinte kényszerből is inkább a kormányoldal mellett dolgoznak, rendkívüli elkötelezettség kell a domináns párttal szemben ahhoz, hogy valaki az ellenzéknek segítsen gondolataival.
A tranzitos viták esetében így a győztesek és vesztesek kihirdetése így igazából másodlagos, ennél sokkal lényegesebb látni, hogy mennyire mások a szellemi erőforrások a két oldalon, szinte nem fair leültetni ezeket a politikusokat egymással vitázni. Ettől függetlenül az ellenzék számára is fontos, hogy vitákban edződve gondolkodjon a közéleti kérdésekről, de ne lepődjünk meg, ha lassan megy nekik a hatékony szellemi megújulás, hiszen a rendszerben betöltött szerepükből logikusan következik ez. Ez pedig arra is rámutat, hogy
a politikai erőviszonyok szinte mindenre kihatással vannak: hiába koncentrálunk szinte mindig a gazdaságra és a médiára, számos más területen is megmutatkozik a domináns rendszer Magyarországon, így a szellemi térben is.
Rajnai Gergely
