Az Oppenheimer az amerikai társadalom egyik legfontosabb jellemzőjére mutat rá úgy, hogy az első ránézésre nem is tűnik fel. Rajnai Gergely blogbejegyzése ezt az aspektust tárja fel.

Nagyon ritkán vetjük össze a mai korszakot a nyugat-európai 50-es évekkel. Pedig lenne mivel összehasonlítani magunkat, s lenne mit tanulni abból a korból.

Aki a Barbiet egy didaktikus, rágógumi színű, női egyenjogúságról szóló filmnek látta, nos nézze meg megint. A film ugyanis sokkal inkább szól a politikai ellenállásról, mint a nemi szerepekről. Lakatos Júlia blogbejegyzése.

A hibáztatás politikacsinálásban egy közismert jelenség: amikor a felek vélt vagy valós sérelmeket, kihagyott lehetőségeket, illetve rossz döntéseket kérnek számon a másikon, őt okolva azok meglétéért. Orbán Viktor idei tusványosi beszéde hangos reakciókat váltott ki a szlovákiai közbeszédben, amelyek azóta sem csitultak. Mi vezetett el eddig és hogyan működik a hibáztatás ördögi köre?

2022-ben a magyar nézők tízezrei láthatták A tölgy – Az erdő szíve című dokumentumfilmet. Mi olyan érdekes egy olyan alkotásban, ami bemutatja egy tölgyfa és lakóinak életét? És hogyan kötődik a társadalmi neveléshez? A zöld filozófián keresztül.

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde rendszerint nagy figyelmet és visszhangot vált ki a politikát követőkből, idén viszont nem volt sok olyan kijelentése, amit sokan gyorsan kiemeltek volna, mint a tavalyi, „kevert fajú” népekről szóló okfejtése, vagy akár korábban az illiberális államról szóló fejtegetései. Leginkább a román elnöknek küldött üzenetei, illetve a Nyugat erős kritikája az, amit a kritikusok főleg kiemeltek, de összességében úgy tűnhet, hogy nem történt „semmi különös”, egy szürkébb beszédről beszélünk.

A Cseh Tamás-Bereményi Géza kettős egyik dalában felsejlik az a fogalom, hogy „világhelyzet”. Van-e a magyar társadalomnak világhelyzet-tudata? Nem inkább sziget-tudatunk van? Csizmadia Ervin bejegyzése.