Minden az arab-izraeli konfliktusról szól ma a hírekben. De miért fontos ez politikailag? Rajnai Gergely blogbejegyzése erre keresi a választ.

Sokat beszélünk arról, hogy 1990-ben megjósolták a liberális demokrácia világméretű győzelmét. De száz évvel korábban is ezt tették – igaz, akkor csak a „sima” demokrácia győzelmét jósolták. Csizmadia Ervin jósol száz évvel későbbre.

Összeesküvés-elméletek, dezinformáció, fake news. Ahogy az információ elérés gyorsul és bővül, úgy fejlődnek a félrevezetés különböző formái is. Kérdés, mikor jogos gyanakodni, és mikor van, hogy túlzásokba esünk?

Amikor visszatekintünk egy hosszabb időszakra, a napi politikai csatározásokon felül álló, de azokat végső soron meghatározó trendek rajzolódnak ki. Ezek idő előtti felismerése és helyes magyarázata akár hosszútávú előnyt biztosíthat az előrelátóbb politikai szereplők és véleményformálók számára. De mi van akkor, ha hiányzik ez a képesség?

A magyar filmesek meglehetősen szerényen nyúltak a szélsőjobboldal témájához a rendszerváltást követő korszakban. Dokumentumfilmeken kívül jóformán csak egy játékfilmes alkotást említhetünk, Goda Krisztina Veszettek című alkotását. Nincs jelen az a sokrétű, szociológiai, sőt majdhogynem antropológiai megközelítésű, mélyre hatoló ábrázolásmód, ami az amerikai, angol, német és olasz filmművészetet jellemzi (ld. Mit tehet a filmipar a demokrácia érdekében) a politikai, társadalmi mozgalmakkal kapcsolatban – a Ku-Klux-Klantól a neonácikon keresztül a maffiáig, a mélyzöld radikalizmustól a vallási fundamentalizmusig. A demokráciára való tanuláshoz hozzátartozik az antidemokratikus mozgalmak hátterének beható ismerete is – játékfilmes eszközökkel, és moralizálás meg allegorizálás nélkül. Azért, hogy a társadalom elkerülje a könnyű választásból fakadó csapdákat.

Az Oppenheimer az amerikai társadalom egyik legfontosabb jellemzőjére mutat rá úgy, hogy az első ránézésre nem is tűnik fel. Rajnai Gergely blogbejegyzése ezt az aspektust tárja fel.

Nagyon ritkán vetjük össze a mai korszakot a nyugat-európai 50-es évekkel. Pedig lenne mivel összehasonlítani magunkat, s lenne mit tanulni abból a korból.