A Cseh Tamás-Bereményi Géza kettős egyik dalában felsejlik az a fogalom, hogy „világhelyzet”. Van-e a magyar társadalomnak világhelyzet-tudata? Nem inkább sziget-tudatunk van? Csizmadia Ervin bejegyzése.
A magyar néplélek (elnézést a régies kifejezésért) nem igen tud mit kezdeni a világgal – így szól a sommás és sokszor hallott megállapítás. Igaz ez? Kezdjük máris ellenkezéssel: nagyon is érdekel bennünket a világ. Statisztikák özönét idézhetnénk, mekkora az utazási kedv, s például hány honfitársunk kerekedik fel évről évre közkedvelt úticélok felé. Kavarog a világ, s ebből a kavargásból az átlagmagyar is bőven kiveszi a részét. Látszólag tehát nincs itt semmi probléma; turistaként nagyon is érdekel bennünket a világ.
És mégis.
Van valami, amit „világ-érdektelenségként” jellemezhetünk. Ez azt jelenti, hogy világ-tudásunk alig növekedett az elmúlt évtizedekben. Nem azért nem növekedett, mert ne állna rendelkezésünkre kellő mennyiségű információ, hanem azért nem, mert olyan nagyon nem éri meg többet tudni. Tágabb összefüggéseket sokszor még profi elemzők se vizsgálnak.
Ha történik valami itthon, akkor azt általában önmagában vizsgáljuk, és mint valami egyedi magyar fátumon kesergünk fölötte. A legritkább esetben vetődik fel, hogy megnézzük, hasonló jelenségek hogyan fordulnak elő más országokban. Szeretnénk , ha országunk modernebb lenne, utáljuk, ha országunk magába fordul, és olyan jegyeket mutat, amelyek az autokráciákra emlékeztetnek. Ellenben nagyon nem tudunk mit kezdeni más országok eleven példáival. Egyszerűen nem fordítunk figyelmet arra, hogy Magyarországot összehasonlító keretbe tegyük és sokoldalúan lássuk.
Persze az is valami, hogy jelenleg nálunk az infláció magas, míg Európában alacsony.
Ez is egy összehasonlítás.
Meg az is, hogy Európa demokratikus, mi meg autokratikusak vagyunk.
Meg az is, hogy Európában demokratikus vezetők vannak, itt meg egyszemélyi vezetés.
Meg az is, hogy Európában van váltógazdálkodás, itt meg nincs.
Ezek mind legitim összehasonlítások, de azzal, hogy ezeket sokszor elismételjük, vajon többet megértünk a világhelyzetünkből? Cseh és Bereményi egyik dalában van ez a sor: „Mit nekem világhelyzet, földrajzi helyzet”. Igen, alig-alig valamit tudunk ilyen „apróságokról”. Időnként olvassuk, hogy Franciaországban lázadnak bizonyos régiók. Vagy, hogy Hollandiában épp kormányválság van. Vagy, hogy az Egyesült Államok jövőre választásra készül. Vagy, hogy Szlovákiában állítólag visszatér Fico. Csupa-csupa olyan hír, amit akár össze is rakhatnánk, és a magyar sztorit ezekkel összevetve értelmezhetnénk. De ez bizony több mint macerás. Maradnak a világ-klisék és annak logikus párja, a sziget-szemlélet. Szidjuk magunkat, hogy amolyan sziget vagyunk, és - gondolatban minden egyes napon megerősítjük.
1825-1848-cal vetekedő reformkor lesz, ha mindez megváltozik.
Csizmadia Ervin
