A választási eredményeket követően politikusok, elemzők, újságírók, és úgy általában minden más, politika iránt érdeklődő ember levonta a következtetést: mást gondolnak budapesti szavazók, mint az ország szinte bármely más pontján lakó választók.
A választási eredményeket követően politikusok, elemzők, újságírók, és úgy általában minden más, politika iránt érdeklődő ember levonta a következtetést: mást gondolnak budapesti szavazók, mint az ország szinte bármely más pontján lakó választók.
Még mindig él az összefogás mítosz. Nagyjából így lehetne összefoglalni a hétvégi ellenzéki tüntetés tanulságát. A közösségi gyász megélését elősegítő rendezvény azonban felszínre hozott valami mást is. Egyre többen érzik úgy, hogy a pártok helyett a társadalomnak kell összefognia. A felvonuló embertömegek azt üzenik a résztvevőknek, hogy az önző ellenzéki pártok nélkül már rég megdőlt volna az Orbán-rezsim. Ez azonban tévhit.
Sok politológus elmélkedik azon, vajon melyek a működő demokrácia alapfeltételei. Az intézmények önmagukban még nem teremtenek demokráciát. Mit tanulhatunk az olasz filmekből?
A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzői a választási blogsorozat után is folytatják a blogolást, mert rengeteg kérdés van, amit meg kell beszélnünk a magyar demokrácia működésével kapcsolatban. Az első mindjárt az, hogy demokrácia-e még egyáltalán Magyarország? Most nem válaszolok erre a kérdésre, de a folyamatos válaszadással természetesen megpróbálkozunk. Most annyit szögeznék le, hogy túl vagyunk az április 8-i választáson. Nyugodtan mondhatjuk Móricz Zsigmond Fáklya című regényének főhősével: „Elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott”.
A Méltányosság az elmúlt egy hónap során a kampány eseményei kapcsán víziókat keresett a pártok, politikusok kommunikációjában, és ennek kapcsán elemezte a politikai eseményeket, közben filmekben is megmutattuk, hogy a politika milyen sok helyen van jelen az életünkben.
Egy nappal a választások előtt mi mást is mondhatna egy politikai elemzőközpont, mint hogy menjenek szavazni. Meg is adtuk az okokat, hogy miért. Van még azonban egy érvünk, ami egyben a választási sorozatunkra érkezett reakciókból leszűrt tanulság is.
A történelmi filmek gyakori szereplője a politikus. Vannak olyan alkotások, amelyek azokról a rokonokról és barátokról szólnak, akik egy-egy úgynevezett nagy ember tevékenysége mögött álltak, a háttérben. Egy barát, barátnő, feleség meghatározó lehet olykor egy államférfi sorsának alakulásában. Bár egy politikusról szóló életrajzi filmtől indulatos, harcos parlamenti viták bemutatását várjuk, ennél fontosabb az egész politikusi személyiség ábrázolása, az adott politikus előtt álló dilemmák és élethelyzetek felvázolása.