Egy nappal a választások előtt mi mást is mondhatna egy politikai elemzőközpont, mint hogy menjenek szavazni. Meg is adtuk az okokat, hogy miért. Van még azonban egy érvünk, ami egyben a választási sorozatunkra érkezett reakciókból leszűrt tanulság is.
Két csoportra oszthatjuk a választással kapcsolatos attitűdöket a visszajelzések kapcsán. Az egyik, amely pártállástól függetlenül politikai szimpátiája kifejezéseként éli meg a választást (vagy épp az ellenféllel szembeni nemtetszésének kinyilvánításának lehetőségeként.) A másik, amely szerint értelmetlen szavazni, nem változtat semmin. Mindkét csoportnak mondjuk: a választás egy hosszú távú befektetés. Lehetőség arra, hogy egy szimbolikus üzenetet küldjön a pártoknak.
Ha úgy gondolja, hogy az Orbán-kormány jól végezte a dolgát, menjen el szavazni. Ha úgy gondolja, hogy az Orbán-kormány rosszul vezette az országot, menjen el szavazni. Ha úgy gondolja, hogy valamely párt, vagy személy szimpatikusabb mint a másik, szavazzon arra. Ha nehezére esik a választás, ha nem határtalanul boldog a kínálattal, akkor is, valamit ikszeljen.
Ha ugyanis azt gondolja, hogy minden politikus egyforma, akkor van egy rossz hírünk.
Azzal, hogy távol marad a szavazástól nem a pártokat bünteti, hanem önmagát.
Nem azért mondjuk, hogy menjen el szavazni, mert ez egyik vagy másik pártnak kedvezne. Számtalan egyéb tényező befolyásolja még a választás kimenetelét. Bizonyos feltételek mellett az alacsonyabb és a magasabb részvételi arány egyaránt kedvező tud lenni akár a kormánypártnak, akár az ellenzéknek. Még csak nem is azért mondjuk, mert állampolgári kötelességnek tartjuk.
Azért menjenek szavazni, mert a ma lesz a holnap tegnapja. Ha holnap otthon marad, eldobja a lehetőséget, hogy meghatározza mi legyen holnapután. Ennyire egyszerű. Akárkire szavaz, szavazni jó döntés.
Mi elmegyünk szavazni, kérjük tegye meg Ön is. Este 7-től pedig kövesse elemzőinket élőben ahogy értékelik az eseményeket!
Lakatos Júlia
