A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzői a választási blogsorozat után is folytatják a blogolást, mert rengeteg kérdés van, amit meg kell beszélnünk a magyar demokrácia működésével kapcsolatban. Az első mindjárt az, hogy demokrácia-e még egyáltalán Magyarország? Most nem válaszolok erre a kérdésre, de a folyamatos válaszadással természetesen megpróbálkozunk. Most annyit szögeznék le, hogy túl vagyunk az április 8-i választáson. Nyugodtan mondhatjuk Móricz Zsigmond Fáklya című regényének főhősével: „Elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott”.
Pedig látszólag teljesen sima ügy. A Fidesz kétharmaddal nyert, és könnyedén megkezdheti újabb kormányzati ciklusát. Csak éppen a választás után pár nappal talán az eddig legnagyobb ellenzéki tömeg az utcán, amely új választójogi törvényt és új választást követel. Ja, és azt mondja magáról, hogy ő az új többség.
A „régi” demokráciákban az volt a szokás, hogy a választás után – bármennyire is nem tetszik az eredmény az ellenzéknek – feláll a többség, és elkezd kormányozni. A választás valóban tiszta, legitim kormányzati hatalmat eredményez. Most semmi ilyenről nem beszélhetünk. Ráadásul nem csak arról van szó, hogy van az ellenzék, amelynek nem tetszik az eredmény, és nem hajlandó azt elfogadni, hanem kormányon és ellenzéken kívül van a civil társadalom, amely immár önálló hatalmi tényezővé kezd válni.
Sokan mondják, hogy a baloldal-jobboldal felosztás elavult – meglehet. A mostani helyzetben kezd kirajzolódni egy három osztatú politikai tér – kormánnyal, ellenzékkel és civil társadalommal. A civil társadalom kezdi magába szippantani az ellenzéket, s ma még ki tudja megmondani, ennek milyen kihatása lesz a „régi” ellenzékre”. Szimbolikus, hogy az ellenzéki pártok vezetői „elvegyülnek” a tömegben.
De vajon kik válnak majd ki a tömegből? Kik lesznek az új vezetők? Lesznek-e vezetők egyáltalán? S mindezek milyen hatással lesznek a demokráciára avagy arra a rendszerre, amelyet talán más kifejezéssel kell majd illetnünk? Akárhogyan is: a Méltányosság elemzői hétfőnként és péntekenként jelentkeznek majd blogbejegyzéseikkel, és megpróbálnak válaszolni a bennük felhalmozódó temérdek kérdésre.
Mindenről szabad és nyílt vitát kell folytatnunk. Talán az is volt a baj az előző években (sőt évtizedekben), hogy túlságosnak evidensnek vettük: elérkeztünk a demokráciába, kész, ringatózhatunk. Hát, nem.
A történelem figyelmeztet, hogy a politikai rendszerek sérülékenyek és 20-30 évenként biztosan várhatók elég nagy léptékű változások.
Mi most itthon nagyléptékű változások kellős közepén vagyunk, amit szeretnénk érteni és kommentálni.
Ennyi mindössze a célunk. Gondolkodjunk együtt!
Csizmadia Ervin
