A liberalizmuséról természetesen. Pontosabban a liberális demokráciát érintő kettős veszélyről, amiről Dani Rodrik közgazdász, politológus egyre többet beszél, s amelyről már korábban is írtunk a blogunkon. Miért kell mégis újra elővennünk?

Régóta várta mindenki ezt a filmet! Egy filmet a megaláztatásról, amelyet a „malenkij robot” („kis munka”) jelentett.

Azt mondja Gyurcsány Ferenc Rónai Egon: Húzós című műsorában, hogy egyelőre ő nem érti a választási eredményt. Épp ezért egyelőre gondolkodik, s majd talán június végére ír valamit arról, hogy mire jutott. Ezt aztán a pártjában megvitatják s ebből talán szeptemberre összeáll valami.

A választásokat követően sokan megállapították: a jelenlegi választási rendszer (és talán a politikai folyamatok) a magyar pártrendszer változását fogják előidézni, és a kétpártrendszer felé fogunk haladni.

Ha a 2018-as választás felerősített valamit, az az, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypárti értelmiség igyekszik elfoglalni, vagy épp visszafoglalni a szellemi teret. Ami valójában kissé mókás mivel, ha másként is, azért mindkét fél markánsan jelen van véleményével.

A mostani magyarországi tüntetések kapcsán eszünkbe juthat az, amit Francis Fukuyama írt arról, hogy az Egyesült Államokban a bíróságok és a választott képviselők, valamint az alulról szerveződő, politikabefolyásolási igénnyel fellépő társadalmi mozgalmak mindinkább kihívást intéznek a végrehajtó hatalommal szemben.

A kiváló amerikai közgazdász-politológus, Dani Rodrik nemrégiben írt egy cikket. Ebben azt a sokak számára nem meglepő állítást teszi, hogy a liberális demokráciára leselkedő perverzió az illiberális demokrácia. Nosza, örülhetünk, hogy ezt nem csak hazai ellenzéki politikusok és újságírók mondják ki, hanem egy nagy nemzetközi tekintély is.