Azt mondja Gyurcsány Ferenc Rónai Egon: Húzós című műsorában, hogy egyelőre ő nem érti a választási eredményt. Épp ezért egyelőre gondolkodik, s majd talán június végére ír valamit arról, hogy mire jutott. Ezt aztán a pártjában megvitatják s ebből talán szeptemberre összeáll valami.
Akárkinek akármi is a véleménye Gyurcsány Ferencről, önmagában elismerésre méltó, hogy a DK vezetője beismeri: nem érti az eredményt, ami kissé kitágítva annyit tesz, hogy nem érti a Fideszt, nem érti a kormányzást, nem érti a választók döntését.
Az már kevéssé elismerésre méltó, hogy nyolc (összességében tizenkét) év Fidesz-kormányzás után mondja mindezt. Ugyanis egy ellenzéki politikusnak két alapkötelessége van:
- Minél alaposabban kiismerni és megérteni kormányzati ellenfeleit;
- Ennek alapján dolgozni ki nyerőnek vélt ellenzéki stratégiáját.
Ha az első kötelességét – bármily okból – nem tudja teljesíteni, vajon hogyan várható el, hogy a másodikat teljesítse? Talán éppen itt van a kutya elásva.
A teljes magyar ellenzék hosszú évek óta olyannak mutatja magát, mint amely nem gondolja, hogy érteni kellene ellenfelét. Mi vagyunk a demokraták – ők az autokraták. Slussz. Az ellenzék úgy akar kormányt váltani, diktatúrát leépíteni, új világot felépíteni, hogy egyszerűen csak megtagadja a fennállót, mondván: az (demokratikus) szóra sem érdemes. Ezzel viszont az ellenzék nem csak a fennállót tagadja, hanem azt a kapcsolatot, ami a kormányzókhoz fűzi.
No, persze itt ne arra gondoljon az olvasó, hogy mindegyik ellenzéki pártban ott vannak (mint azt olvashatjuk nap, mint nap) a Fidesz kollaboránsai. Hanem arra, hogy kormány és ellenzéke együttesen adják ki a politikai mezőnyt, egymásra vannak utalva, egymásra kell figyelniük, nem mondhatják egymásra, hogy „kösz, ezekből mi nem kérünk”.
Illetve mondhatják, de akkor az lesz mindig, mint most. Ha az ellenzék nagy ívben tesz a kormánypártokra, s a legenyhébb szava az rá, hogy „ezek mind tőrőlmetszett nacionalisták”, akkor ezzel tényleg csak azt árulja el, hogy semmit sem ért a helyzetből, sőt: a politikából nem ért sokat. Mert még ha netán azt is gondolja, hogy ellenfelei nacionalisták, úgy kell viselkednie, mint ahogy magával egyenrangú ellenfelekkel illik. Szakadatlan figyelnie kell és elemeznie kell azt, akit le akar győzni.
Gyurcsány Ferenc most azt mondja: ő nem érti. Ez kezdetnek nem rossz, mert legalább ott rejlik benne az, hogy érteni akarja. Ha azonban szabad mondanunk: az értési folyamatban ne csak arra figyeljen majd, hogy az ellenzék hol hibázta el. Legyen szeme annak észrevételére is, hogy a kormány hol csinálta jól. Pokoli nehéz lesz, mert az ellenzék szerint sehol nem csinálta jól. Mégis. Ez az igazi próba. Találjon legalább egy-két pontot, ott cövekeljen le karót, tegyen rá szalagot vagy bármilyen jelet, s jegyezze meg azt a napot.
Ha így tesz, többet ér el, mintha kilométeres dolgozatban beszélne a „demokratikus ellenzék” által elkövetett hibákról és a szövetségkötés új lehetőségeiről.
Csizmadia Ervin
