Lehetnek országok egymás barátai? Rajnai Gergely ezt a kérdést járja körül a vakcinák körüli huzavonák kapcsán.

A magyar nép kiszabadítja a foglyokat, és megdönti Ausztria uralmát. Hihetetlennek hangzik? A filmvásznon egyszer megtörtént. S ráadásul egy francia filmben. Mielőtt nagyon dagadna a keblünk, vagy szigorúan összevonnánk a szemöldökünket, tisztázzuk: ez nem egy történelmi filmben történt, hanem egy kalandfilmben. Március 15-e kapcsán az alternatív történelmi filmekről és annak egy 48-hoz kötődő példájáról lesz szó.

Van úgy, hogy egy párt teremti meg a szavazóit, s van úgy, hogy a szavazók a pártot. A közvéleménykutatók már markáns tömbként mérik azokat a szavazókat, akik nem a hat ellenzéki párt valamelyikére, hanem egy hetedik pártra szavaznának. Csizmadia Ervin bejegyzése az Összefogás-komplexumról. 

A koronavírus-járvány árnyékában még inkább felgyorsult a verseny a világpolitikában a vezető szerep megszerzéséért. Ebben a küzdelemben a Nyugat nagyon komoly hátrányba került, mivel a XXI. században jelentősen felértékelődött alkalmazkodási képesség tekintetében súlyos hiányosságokat mutatnak.

Amerika messze nem konzisztens globális szerepfelfogását tekintve. Évtizedes vita övezi külföldi beavatkozásai létjogosultságát. Ha egy nagyhatalom folyamatosan vitázik erről, létezik tényleges válasz arra, mi a szerepe egy országnak a világban? Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Rajnai Gergely blogbejegyzésében egy kanadai példán keresztül bemutatja, hogyan képes hatalmas, és szinte azonnali hatást elérni a filmművészet a politikában.

A nemzeti, közösségi identitásformálásban nemcsak a politikai, társadalmi intézmények, mozgalmak, szervezetek képesek segítséget nyújtani. Sőt: a létező politikai, társadalmi intézmények a legkevésbé alkalmasak erre. A filmek, művészeti alkotások jobb eséllyel indulnak e célért. S fölzárkózik melléjük a játék. Bejegyzésünkben egy új társasjáték kapcsán írunk 1848 szerepéről a nemzeti kohézióban.