Minden egész eltörött, írja a költő, és bizonyára mindannyian éreztük már, hogy vannak napok, (hetek, hónapok?) amikor mintha minden borulna életünkben. Késve ébredünk, és akkor már a busz sem időben jön, a kávé kiömlik, a gomb leszakad, az egyetlen fontos dolgot, amire emlékezni kellett volna otthon hagyjuk. De mi van akkor, ha ez a negatív spirál a politikában történik?
Február eleje óta a Fidesz eddigi legnagyobb válságát éli. A megváltozott status quo pedig csőstül vonzza a további problémákat. Magyar Péter napi szinten akciózik, Balog Zoltán még küzd maradásáért, Szentkirályi Alexandra mellé felsorakozott Vitézy Dávid kihívóként a főpolgármesteri székért, sztrájk van az Operában, és még sorolhatnánk. A korábbi jól olajozott gépezetbe nem hogy porszem került, hanem folyamatosan akadozik, még akkor is, ha a Fidesz szavazók számára pozitívum volt Orbán Viktor amerikai fogadtatása és találkozója Donald Trumppal.
Március 15-ig úgy tűnt, hogy Novák Katalin és Varga Judit lemondásával le lehet zárni az ügyet, és tovább lépni az EP választásra való felkészülésre. A miniszterelnök mondott egy harcias beszédet, majd jött, ami jött, Magyar Péter zászlót bontott, a fővárosi megemlékezés diák résztvevői megidézték a korábbi Hősők-téri civil tüntetés alternatív politizálást követelő hangulatát. A botrány keltette feszültség újfent visszatért a politikába. Aki ismeri a dominóelméletet könnyen megérti miért van az, hogy látszólag nem tudja a kormányzati kommunikáció megállítani a kezdeti botrányra rárakódó további mini-válságokat. Nem csak azért, mert az ellenzék érzékeli, hogy most van lehetősége változást elérni, vagy, mert egy új szereplő lépett be a politikai térbe. Azért is, mert a felfokozott állapotban a máskor elsikkadó ügyek is reflektorfénybe kerülnek.
A dominóelmélet az Egyesült Államok hidegháborús politikájának egyik alapelve volt, főleg az indokínai térségre vonatkozóan. Abból indult ki, hogy ha egy országban elterjed a kommunizmus, akkor a környező országok is “megfertőződnek”, dominók módjára elesnek és szovjet hatás alá kerülnek. Ugyanez a mentalitás létezett pozitív értelemben is, a demokratikus vonzás erejében is hittek, úgy vélték, hogy ha a demokrácia elterjed, hamarosan a környező országok is követni fogják mintájukat. Mondhatnánk természetesen, hogy a belpolitika más, mint a geopolitika, de valójában mégsem. Ha kellően nagy a negatív impulzus, az más, kisebb horderejű kérdésekre is kihat. Normál esetben csak a vájt fülű opera rajongók kapták volna fel a fejüket arra, hogy az egy felvonásos Carmina Burana kapott egy büfé szünetet. A jelen helyzetben megjárta a teljes sajtót. Persze minden csoda három napig tart, de ha minden napra van egy újabb mikro-botrány, a közhangulat nem tud visszatérni az “átlagos” felfokozott kampányhangulatba. Mert kétség sem férhet ahhoz, hogy ez az állapot más, mint amikor eldurvul egy kampány. Az ellenzék próbál minél több dominót ledönteni a sorban, hátha eljut Orbán Viktorig, míg a kormány igyekszik megálljt parancsolni a kígyózó dominó-sornak. Egy valamit nem látni. Mekkora a sor, és hány dominó dőlt el. Habár a minszterelnök azt mondta tévésorozatokkal nem foglalkozik, a közvélemény nagyon is rá van tapadva a keddi folytatásra.
Lakatos Júlia