A kultúráról sokat beszélünk, de nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen szerepet szánnak neki az európai integrációs folyamatokban. Hiányérzeteinkre választ adhat a holland székhelyű The European Cultural Foundation (Európai Kulturális Alapítvány) tevékenysége is, mely szervezet azon munkálkodik, hogy minél jobban megerősödjön az Európai Unió belső kohéziójához elengedhetetlen összeurópai identitástudat. 

Európai Kulturális Alapítvány (ECF)

Az 1954-ben Genfben létrehozott független alapítvány közel 60 éve működik Európa-szerte. Alapítói a svájci filozófus, Denis de Rougemont, az európai közösség megalkotója, Robert Schuman, és a holland Bernát herceg, akinek elnöksége alatt költözött az alapítvány mai székhelyére, Amszterdamba. Az alapítók hittek abban, hogy a kultúra képes elejét venni a háborús konfliktusoknak, és segíthet a második világégés utáni újjáépítésben. Az európai államok növekvő egymásrautaltsága gazdasági, politikai és társadalmi szempontból pedig csak segítette az alapítvány azon célját, hogy a kultúra segítségével egy nyitott, befogadó és demokratikus társadalom jöjjön létre az öreg kontinensen.

A teljes elemzés itt olvasható

2012. szeptember 22-én 179. alkalommal nyílt meg a világ legnagyobb sörfesztiválja, az Oktoberfest a Theresienwiese nevű mezőn, az 1850-ben felállított Bavaria-szobor vigyázó tekintete alatt. Minden év szeptemberében a müncheni Oktoberfest első hordóját a müncheni polgármester veri csapra, amit 12 ágyúlövés követ. Ezután a polgármester mindenkinek békés ünnepet kíván, majd átnyújtja az első korsót a bajor tartományi miniszterelnöknek. De vajon mit mondhat ez a hagyomány a mai Magyarországon? Bármilyen meglepően hangozzék is, a bajor példa megmutatja, hogyan lehetne áthidalható a vidék-főváros ellentét. Nem másképpen, mint az ünnepség szelleme révén. Sajnálatos módon az ünnepek – például március 15-e – nem az önfeledt szórakozás egyesítő érzésének, hanem a politikai szónoklatoknak a jegyében telnek.

Gyűlölt nagyvárosok

Konzervatív vidék és kozmopolita nagyváros ellentéte végighúzódik az európai történelmen. Nem csak a „bűnös Budapest” jelszó létezik – amelyet a publicisztikában már évtizedekkel korábban megalkottak, mielőtt ez Horthy szájából 1919-ben elhangzott volna –, emellett beszéltek bűnös Londonról, bűnös Párizsról, bűnös Amszterdamról, bűnös Rómáról, nem beszélve a bűnös New Yorkról. Amióta világ a világ, a nagyvárosok népszerűtlensége éles ellentétben van politikai és gazdasági jelentőségükkel. A falvak népe számára a nagyváros a legrégebbi idők óta úgy jelent meg, mint egy óriás gyomor, amelyik mindent elnyel: a mezőgazdasági árut éppúgy, mint a városban szerencsét próbáló fiatal legényeket és lányokat. Falun feltételezték, hogy a nagyvárosban másként beszélnek az emberek, másként hisznek, ha hisznek egyáltalán bármiben is.

A teljes elemzés itt olvasható

Miközben Magyarországon a kormányzat lassan lezártnak tekinti a felsőoktatás átalakítását, a nyugati világban az elmúlt években kezdett el kibontakozni egy új felsőoktatási forradalom. Ez az átalakulás nagy valószínűséggel hamarabb fogja újraindítani a diskurzust a  felsőoktatásról, mint ahogy azt a kormányzat szeretné, ráadásul a nemzetközi folyamatok sok tekintetben szembemennek a jelenlegi kormányzó pártok szándékaival.

A felsőoktatás 21. századi forradalma nem szól másról, mint arról, hogy a zene, könyv és filmipar után a főiskoláknak és egyetemeknek is szembe kell nézniük az internet által elindított folyamatokkal. Ezek a folyamatok azonban nem megújítják a jelenlegi „hagyományos” feloktatási struktúrát, hanem meg is haladják azt, hiszen létrejön egy új üzleti modell, melynek alapja a nyílt online kurzusok, azaz MOOC-k (massive online open courses) és kifejlődik az oktatási szolgáltatások nemzetközi kereskedelme.

A teljes elemzés itt olvasható

A szerző dr. Gulyás Gergely országgyűlési képviselő (Fidesz)

Magyarország új alkotmányát az Országgyűlés több mint 2 éve fogadta el és majdnem másfél éve lépett hatályba. A magyar társadalom jelentős része nagy valószínűséggel értetlenül tekint arra az indulatokkal és szélsőséges állításokkal teli vitára, amely az alkotmány elfogadása óta  e tárgykört érintően is a közélet részévé vált. Ebben az értetlenségben azonban nem tájékozatlanság, hanem bölcsesség tükröződik vissza. A választópolgárok nagy része nem érti, hogy miért hangozhatnak el a lehető legdurvább vádak egy olyan alaptörvény kapcsán, mely a közjogi rendszer szerkezetében alapvető változást nem idézett elő.  Azon kisebbség számára, aki viszont részt vesz az alaptörvénnyel kapcsolatos eszmecserében, a nézetkülönbségek egyre világosabban politikai szimpátia által meghatározott hitvitává váltak. A hitvitában pedig már nincs jelentősége a tényeknek.

 A szerző Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője

Az elmúlt években az állami túlköltekezés megfékezése érdekében erőteljes nyomás nehezedett több országban a politikára, hogy foglalja alkotmányba az államadósság felső megengedett korlátját. Ennek a nyomásnak a magyar politikai elit sem tudott (talán nem is kívánt) ellenállni, és az adósságplafon az Alaptörvénybe bekerült. Nálunk ez – fő szabály szerint – a teljes hazai össztermék ötven százaléka.

Ennek a betartásán őrködik Költségvetési Tanács (KT), amely félelmetes fegyvert kapott a kezébe: hiába fogadja el az Országgyűlés a költségvetést, a KT az államadósság-plafon betartatása, illetve az államadósság-csökkentés vonatkozásában megvétózhatja azt. Vagyis a költségvetési törvény ez esetben nem léphet hatályba, nem tekinthető elfogadottnak.

A szerző Juhász Borbála, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke

Ha el is tekintünk attól-amitől természetesen nem lehet eltekinteni- hogy a nők is gondolkodó, racionális emberek, akiket foglalkoztat a politika életükre gyakorolt hatása („femina politica”), s így nők különböző csoportjainak lehet véleménye az alkotmánymódosítások minden pontjáról (a nemzeti hitvallás tételei, a kereszténység és a Szent Koronatan hangsúlyozása, az 1949 utáni  „kommunista” alkotmány alapjaira helyezett–az 1989-es is ennek javított változata volt- évtizedek törlése a magyar történelemből, minden 1949-1989 közötti szervezet „bűnöző szervezetnek” való titulálása, a hajléktalanok büntethetőségének lehetősége, stb), mégis van néhány pontja az elmúlt évek Alaptörvény módosításainak, amelyek jobban érinthetik a nőket, mint a férfiakat, s ezért több véleményünk lehet róla.

A szerző dr. Chronowski Nóra egyetemi docens, PTE ÁJK

Dermesztő hatásnak jogi kontextusban azt a jelenséget szokás nevezni, amikor potenciális szankciótól való félelem keltésére alkalmas jogi eszközök gátolják valamely alkotmányos jog gyakorlását, vagy legalábbis elbizonytalanítják a jogalanyokat a joggyakorlás lehetősége, értelme tekintetében. Dermesztő hatása lehet akár jogalkotási aktusnak, akár bírósági vagy hatósági döntésnek, akár per kilátásba helyezésének. Az amerikai szakirodalom elsősorban a véleményszabadsággal összefüggésben elemzi a dermesztő hatást, de az beállhat bármely alkotmányos jog esetében, ha az alkalmazott jogi megoldások a következményektől való félelem miatt elbátortalanítják a jogkeresőket. Tágabb értelemben, dermesztő hatása lehet annak is, ha az alapjogok érvényesítése túlságosan hosszadalmassá, költségessé válik vagy jelentős adminisztratív terhekkel jár. Adott esetben az egész jogállami konstrukció eljuthat a „lefagyásig”, ha intézményei, eljárásai nehézkesen, vontatottan, akadozva működnek.