Méltányosság

Agytröszt a társadalmi kohézióért

Az Oktoberfest

2013. június 02. 07:30 - Méltányosság Központ

2012. szeptember 22-én 179. alkalommal nyílt meg a világ legnagyobb sörfesztiválja, az Oktoberfest a Theresienwiese nevű mezőn, az 1850-ben felállított Bavaria-szobor vigyázó tekintete alatt. Minden év szeptemberében a müncheni Oktoberfest első hordóját a müncheni polgármester veri csapra, amit 12 ágyúlövés követ. Ezután a polgármester mindenkinek békés ünnepet kíván, majd átnyújtja az első korsót a bajor tartományi miniszterelnöknek. De vajon mit mondhat ez a hagyomány a mai Magyarországon? Bármilyen meglepően hangozzék is, a bajor példa megmutatja, hogyan lehetne áthidalható a vidék-főváros ellentét. Nem másképpen, mint az ünnepség szelleme révén. Sajnálatos módon az ünnepek – például március 15-e – nem az önfeledt szórakozás egyesítő érzésének, hanem a politikai szónoklatoknak a jegyében telnek.

Gyűlölt nagyvárosok

Konzervatív vidék és kozmopolita nagyváros ellentéte végighúzódik az európai történelmen. Nem csak a „bűnös Budapest” jelszó létezik – amelyet a publicisztikában már évtizedekkel korábban megalkottak, mielőtt ez Horthy szájából 1919-ben elhangzott volna –, emellett beszéltek bűnös Londonról, bűnös Párizsról, bűnös Amszterdamról, bűnös Rómáról, nem beszélve a bűnös New Yorkról. Amióta világ a világ, a nagyvárosok népszerűtlensége éles ellentétben van politikai és gazdasági jelentőségükkel. A falvak népe számára a nagyváros a legrégebbi idők óta úgy jelent meg, mint egy óriás gyomor, amelyik mindent elnyel: a mezőgazdasági árut éppúgy, mint a városban szerencsét próbáló fiatal legényeket és lányokat. Falun feltételezték, hogy a nagyvárosban másként beszélnek az emberek, másként hisznek, ha hisznek egyáltalán bármiben is.

A teljes elemzés itt olvasható

ajanlohonlap.jpg

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/tr865337791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peppemaci 2013.06.02. 11:40:58

2000 előtt voltam párszor a híres Müncheni Sörfesztiválon, céges jutalomutazás keretein belül - azóta elmúltak ezek az utak, sőt már a cég is...
A világ tán legnagyobb házibulija, területét a pesti Városligethez lehetne mérni. Kb akkora sörsátrakat kell elképzelni, mint a Nyugati pályaudvar csarnoka, ahol volt az LGT koncert is anno. No ebből a méretű csarnokból egymás mellett vagy tíz, minden gyár a saját sörét kínálja. Víz nincs, maximum colát lehet még rendelni. Sörkorcsolyának van pokolian megsózott grillcsirke, és nagy méretű perec hozzá, kenyér helyett. Az árak nagyjából azonosak, egy literes korsó sör a csirke árával vetexik.
A jó nép teljesen össze-vissza táncol, bulizik, bármit lehet énekelni, bármilyen nyelven; a zenekart bárki vezényelheti. Azt rossz néven veszik a biztonsági őrök, ha valaki az asztalon táncol, és figyelmeztetés nélkül leszedik onnan.
Nyitáskor a sátrakban általában speciálisan direkt erre az alkalomra főzött Oktoberfest Beer-t mérnek ki; ez általában magasabb szeszfokú, mint az átlagos söre a gyártónak. Aztán, ahogy közeledik az éj, lassan visszatérnek a hagyományos erősségű sörhöz - akkorra már az is elég a tántorgó fogyasztóknak. A sörsátrakból piát kivinni nem szabad, a biztonságiak kiveszik a kezedből a korsót távozáskor - azt megengedik, hogy a tartalmát magadba döntsd. A táskákat - szatyrokat nem nézték, mi is úgy hoztuk ki, valahol még ma is megvan a literes HB korsóm.
A jó népet szórakoztatni is kell, hatalmas vidámpark várja felhasználóit. Mivel München olimpiai város, természetesen a legvadabb hullámvasút az olimpiai öt karika szimbólum jegyében öt függőleges kört ír le menet közben. De van olyan hullámvasút is, ami libegő szerű kocsikkal megy - igen ám, de a kocsik spirális mozgással megperdülnek a kötélpálya körül zsinórban egymás után többször is. Meg a szokásos katapultos játékok, a karokon és vízszintesen forgó padok, 40 emelet magasra felvivő óriás kerék, ahonnan fantasztikus a kilátás a városra. Volt farönkös vizes hullámvasút is; mivel én mackósabb vagyok, egy cingárabb barátommal ültünk rá, úgy, hogy ő ült elöl, én meg hátul. A nép meg a kerítésnél bámészkodott; a menet végén volt egy pár méteres zuhatagi siklás, ami után becsapódtunk a mederbe, rendesen lespriccelve a bámészkodókat, szidtak is minket. Ha beüléskor fordítva foglaltunk volna helyet, akkor becsapódáskor átmentünk volna tengeralattjáróba. A vidámpark árai is a sör árához voltak viszonyíthatóak, kb 1:1-hez.
Ugyan rengeteg piszoár és wc áll rendelkezésre, de hát sajnos sokan nem tudják kivárni a sorra kerülést, és meglátogatják a park széli fákat is; az este beálltával egyre többen - és a csajok is! És hát addigra az alkohol már rendesen dolgozik az agyakban, törlődik Newton Első törvénye, már nem tartja meg mindenki egyenes vonalú egyenletes mozgását vagy nyugalmi állapotát, miközben senki sem abajgatja őket, és hát sikerül beleesni a fa tövében tócsákban felgyülemlő anyagba.
Nagyon sok a fesztiváli forgatagban az eltűnés, elszakadás a haveroktól. Ugyan már akkortájt is rengeteg mobil telegrácsos felhasználó mászkált kint, és a szolgáltatók fel voltak készülve az esetleges túlterhelődésekre, de akkora a zaj, hogy telefonálni lehetetlen. A biztonságiak megerősített szolgálattal vannak kint, tolmácsokkal felszerelkezve, a hangosbemondó folyamatosan mondják sok nyelven, hogy kit-hol várnak, de előfordul, hogy akkor sincs eredmény. Sok felhasználóról csak a helyszínen derül ki, hogy semmi keresni valója nem lett volna ott, és nem élik túl a bulit - egy hátsóbb sátorban hullaház is van.
Arra nagyon gondosan vigyázni kell, hogy ne a legolcsóbb, nonstop utazás legyen a kirándulás, mert a buszokon nem kimondottan örülnek a totál matt utasoknak. Ezért már nagyon előre el kell kezdeni szervezni szállást, már kora tavasszal, mert nyár elejére elfogy a Müncheni és az agglomerációs szállások mindegyike arra az időpontra. És indulás előtt vegyük figyelembe a kinti árakat, ami egyáltalán nem a mi pénztárcánkhoz mértek; 150 euró/fő alatti költőpénzzel nem célszerű elindulni egy háromnapos utazásra, még úgy sem, hogy a szállás és a félpanziós ellátás biztosított...
süti beállítások módosítása