Napok óta zajlik az ellenzéki összefogás/visszalépés körüli felhajtás, annak minden drámájával. Megy a matekozás, apró eredmények vannak, de valójában túl későn, túl kevés az, ami zajlik. Persze minden pártnak meg van a maga érdeke, meg a rendszernek is van egy logikája, mégis a választók, és láthatóan sok újságíró is gyakran kifakad, hogy hát egyezzenek már meg! Ez adná a reményt, hogy az Orbán-kormány leváltható.

Nagy-Britanniában a királyi család élete állandó témát szolgáltat a filmesek számára. Talán nincs még egy monarchikus berendezkedésű ország Európában, ahol ennyi életrajzi film, kosztümös filmsorozat és filmdráma idézte volna meg a királyi családot, illetve annak illusztris tagjait.

Azt hiszem, mindenki ismeri a német szállóigét: nicht vor dem kind (ne a gyerek előtt). Most, hogy olvasom a beszámolókat a vasárnapi Gyurcsány-MSZP-P-LMP találkozóról, és böngészem az ezt övező kommentözönt, a mondást kissé módosítom: nicht vor dem wahler (azaz ne a választó előtt).

A tegnapi nap során sor került egy várva várt találkozóra, ahol Gyurcsány Ferenc meghívására az ellenzéki pártok összeültek megtárgyalni valamit. Azt ezen bejegyzés írásának pillanatában egész pontosan nem tudni, hogy mit, mert a felek egy része a választási sikerhez vezető utat, másik része pedig az esetleges sikert követő menetrendet szeretné kijelölni. Mindenesetre a hangsúly mindenképpen bizonyos technikai kérdéseken volt (ki hol és kinek a javára lép vissza, ki mit hajlandó ezért feladni), mélyenszántó politikai kérdésekről szó sincs.

Az egyik legfontosabb különbség a jelenlegi kampányban a korábbiakhoz képest, az az igyekezet, amivel a pártoktól független szervezetek próbálják buzdítani az állampolgárokat a szavazásra, illetve segíteni nekik abban, hogy kire szavazzanak. Idén gomba módra szaporodnak az ilyen kezdeményezések, amelyek azért fontosak, mert Magyarországon ritkák az ilyen, úgynevezett közvetítő intézmények.

Az amerikaiak elnökkultusza köztudomású. Az Egyesült Államok népének elnökképéhez hozzátartozik az is, hogy az elnöktől elvárják, válsághelyzetben álljon a hadsereg élére, és vezesse népét a „gonosz” legyőzésére. Az amerikai filmek táplálják az elnökök hadvezéri szerepével kapcsolatos kultuszt. Ha eltekintünk a háborús elnökök (Lincoln, Franklin D. Roosevelt) személyével foglalkozó életrajzi filmektől, a fiktív elnököket szerepeltető akciófilmek és sci-fik is gazdagon élnek az elnöki tisztség militarizálásával. 

Nemsokára hozzászólok majd a Replika című társadalomtudományi folyóirat-vitájához, amely a „Mi a magyar” kérdése körül forog. Ilyen címmel 1939-ben jelent meg kötet, amelyben a korszak nagy nevei írtak, többek között Babits Mihály is. Március 15-e kapcsán különösen érdekes az említett folyóirat vitaindítóját író tudós következtetése: a „nemzeti habitus a mélymúltból származik”.