Az amerikaiak elnökkultusza köztudomású. Az Egyesült Államok népének elnökképéhez hozzátartozik az is, hogy az elnöktől elvárják, válsághelyzetben álljon a hadsereg élére, és vezesse népét a „gonosz” legyőzésére. Az amerikai filmek táplálják az elnökök hadvezéri szerepével kapcsolatos kultuszt. Ha eltekintünk a háborús elnökök (Lincoln, Franklin D. Roosevelt) személyével foglalkozó életrajzi filmektől, a fiktív elnököket szerepeltető akciófilmek és sci-fik is gazdagon élnek az elnöki tisztség militarizálásával. 

Az 1950-es évektől az elnöki kampányok is elkezdtek építeni a militarizált elnöki karakterre, gondoljunk csak legutóbb Trump harcos kijelentéseire. Magyarországon ez elképzelhetetlen lenne filmen. Hiszen a győztes háborúk és katonás kiállású legfőbb közjogi méltóságok finoman szólva sem tartoznak az elmúlt száz év magyar hagyományai közé!

Az 1990-es évek amerikai akciófilm-termésének egy darabja, Az elnök különgépe, amelyet maga Bill Clinton magasztalt, mintha csak róla szólna. Harrison Ford az elnök szerepében terroristák támadásának célpontjába kerül a saját repülőgépe fedélzetén. Ő elrejtőzik a gépen, ám családja a terroristák fogságába esik. Az elnök persze egyszemélyes hadjáratot indít szerettei kiszabadításáért. Kiképzett egykori katonaként szembeszáll a lányát fenyegető ultrasoviniszta orosz terroristákkal. Olyan elnök, aki ha kell, verekszik, ha kell, akkor lő, ha kell, ejtőernyővel ugrik ki. A terrorista csoport fejét maga likvidálja egy kiadós verekedést követően. A 90-es évek poszt-hidegháborús hangulata nyomja rá hatását a filmre.

A film tartalmaz némi amerikai önkritikát is. Amikor az elnök lánya megkérdezi apját, miért nem vitte magával a menekülttáborba, az ország első embere azt mondja, „még korai ilyeneket látni”. Mire a lány replikáz: „a híradó ilyenekkel van tele”. Ez kemény bírálat az amerikai akciófilmeket jellemző szentimentalizmus fölött, miközben maga Az elnök különgépe sem nélkülözi a szentimentalista patrióta retorikát. 

Paár Ádám