Napok óta zajlik az ellenzéki összefogás/visszalépés körüli felhajtás, annak minden drámájával. Megy a matekozás, apró eredmények vannak, de valójában túl későn, túl kevés az, ami zajlik. Persze minden pártnak meg van a maga érdeke, meg a rendszernek is van egy logikája, mégis a választók, és láthatóan sok újságíró is gyakran kifakad, hogy hát egyezzenek már meg! Ez adná a reményt, hogy az Orbán-kormány leváltható.
Csakhogy az ellenzéki összefogás körüli tárgyalások domináns szereplői, az MSZP-P, a DK, az LMP és a Jobbik között nagyon éles törésvonal húzódik. Aki nem érti meg ezt, az nem értheti miért vannak az ellenzéki pártok szinte lehetetlen helyzetben.
Az LMP és a Jobbik előbb tépi le tőből saját kézfejét, semmint, hogy túlzottan asszociálja magát az MSZP-vel vagy a DK-val. Az „új ellenzék” legfőbb erénye, hogy még többé-kevésbé tiszták. Badarság lenne részükről feladni azt az imázst amit évek óta építenek egy vélhetőleg eleve vesztes vállalkozásért. Értelemszerűen emiatt nem hatja meg őket az, hogy, ha nem fognak össze, az egész ellenzéknek ártanak. A saját hosszú távú túlélésük fontosabb. És valljuk be, valójában ez a politika logikája. Lehet, hogy a kormányváltás olykor áldozatokat igényel, de a választások akkor sem jótékonysági esemény. Nem fog a saját érdeke ellen cselekedni sem az LMP, sem a Jobbik. Nem fogja egy nagyon esetleges győzelemért cserébe odadobni a későbbi esélyeit. Mert mi az új ellenzék logikája? Ha elég türelmesek, akkor körülöttük minden párt leamortizálódik, miközben ők, ha nem koptatják el magukat, akkor alternatívák híján domináns pozícióba kerülhetnek.
Míg a régi ellenzék csak rövidtávban, az áprilisi választásban gondolkodik, az LMP és a Jobbik régóta tudják, hogy több cikluson keresztül kell építkezniük, ha hatalomra akarnak kerülni.
Mindez persze cseppet sem jó hír a túlélésért küzdő régi ellenzéknek, akik természetesen tisztában vannak ezzel, még ha ezt nem is kommunikálhatják. Mindenki tökéletesen játssza a szerepét. Elvben mindenki hajlandó együttműködni, és mindenki meg is teszi az udvariassági köröket. Van azonban olyan helyzet, amikor nincs jó ajánlat. Egyszerűen nem tudnak mit kínálni ezeknek a pártoknak. Minden pártnak van egy kopási fázisa, és ők már az erősen elhasználtak körébe tartoznak. Hasonló helyzetben ők is következetesen elzárkóznának egy ilyen alkutól. És lehet, hogy nyolc, tizenkét év múlva az LMP és a Jobbik lesz már túl mindenen, és a Momentum, vagy valamely más párt lesz a friss, és „érintetlen” szervezet, akit körbe kell udvarolni a támogatásáért.
Annyi biztos, hogy 2018-ban az új ellenzék számára nem az ellenzéki összefogás a lényeg, hanem, hogy a lehető legnagyobb egyéni sikert érjék el a választásokon, a lehető legkisebb presztízsveszteséggel.
Lakatos Júlia
