Vannak szerzők, akiket azért jó olvasni, mert rendre újító, átfogó elméletekkel állnak elő.

Svédországról sokaknak a jóléti, a nyitott és toleráns társadalom jut eszébe. Azt viszont kevesen tudják, hogy a svéd filmvilág nagyon sokat foglalkozott a saját társadalmuk önvizsgálatával és annak tabujaival, valamint a periférián rekedt rétegekkel. Ennek fényében pedig egészen más kép rajzolódik ki a svédekről!

Nekem úgy tűnik: a magyar miniszterelnök azért annyira elutasított sokak szemében, mert a politika egyik ősi összetevőjére akar ráépülni: tekintéllyé akar válni. A politikában azonban irritál minket a tekintély.

A nyár ugyan a politikában is uborkaszezon, de idén az ellenzéki oldal útkeresése miatt nem telt teljesen eseménytelenül ez az időszak a magyar közéletben.

A nyár végéhez közeledve a Méltányosság is felveszi a tempót. Lakatos Júlia legújabb blogbejegyzésében olyan nemzetközi elemzőkről és intézetekről ír, amelyek Magyarország aktuális politikai helyzetére is érvényes megállapításokat fogalmzatak meg.

A „dühös fehér férfi” mára külön fogalommá vált az amerikai szociológiában. Gyökere a fehér kisember, főleg az alsó-középosztálybeli férfi 1960-as évek óta tartó fenyegetettség-érzete.

Minden szerző örül, ha írása heves reakciót vált ki – azt jelzi, hogy egy lényeges kérdést érintett, és sikerült erős állításokat megfogalmaznia. A blogunkhoz mérten sok hozzászólás és Szent-Iványi István vitairata azt mutatja, hogy Kétféle konszenzus című iratom ebben az értelemben jól sikerült, és nagyon köszönöm ezeket a visszajelzéseket. Az alábbiakban Szent-Iványi István kritikájára fogok nagy vonalakban válaszolni.