A mostani tusnádfürdői miniszterelnöki beszéd után az elemző négy pontos programot hirdet. Elemző ritkán tesz ilyet. Ez tehát egy kivételes alkalom. De persze az elemző nem akar indulni a választáson. csak elmélkedik.

Bár a politológus ritkán (mondhatni sose) ír programot, most – Tusványos után - mégis szükségét érzem, hogy egy rövidke programot fogalmazzak meg. A félreértések elkerülése végett ez kizárólag a saját programom, ami enyhén szólva is vázlatos, mindössze néhány alapelvre szorítkozik. Amolyan békeprogram. A könnyebb kezelhetőség kedvéért mindössze négy területre koncentrálok: 1. Geopolitika. 2. Hatalompolitika, 3. Pártpolitika, 4. Társadalompolitika.

Geopolitika. Abból indulok ki, hogy a világban egyszerre két álláspont érvényesül. Az egyik Európa egységét hangsúlyozza. Szokás ezt Európa föderalizálásaként azonosítani. Vele szemben ott állnak a másik oldalon azok, akik Európát nemzetállamok laza vagy szorosabb együttműködéseként szemlélik. Magyarország kormánya az utóbbi, ellenzékének nagy része az előbbi csoportba tartozik, közöttük átjárás nincs. Programom egyszerű: ha valaki föderalista, legyen szeme és füle a nemzetállam-hívők érveire, és persze fordítva. Nincs totális föderalizmus és nincs totális nemzetállam.

Hatalompolitika. Abból indulok ki, hogy a hatalom nem ugyanazt jelenti mindenki számára. Az egyik oldalon azt vallják: minél kisebb hatalmat bárkinek. A másik oldal ezzel szemben azt vallja: minél több hatalom, annál jobb, mert annál stabilabb a kormányzás. Magyarországon a mai ellenzék szerint a kormánynak nem hogy túlhatalma van, de hatalomgyakorlása autokratikus. Az ellenzék viszont annyira utálja a hatalmat (nem csak a jelenlegit, hanem úgy általában), hogy nem sugároz magáról a sikeres kormányzáshoz szükséges „hatalomképességet”. Programom egyszerű: a hatalmon lévők minimalizálják, az ellenzékiek viszont maximalizálják hatalmi ambícióikat.

Pártpolitika. Abból indulok ki, hogy Európa demokráciáiban sokpárti verseny van, gyakori kormánybukásokkal és-váltásokkal, ellenben nálunk ez másképpen van. Nem csak ma. Mindig is. Nálunk szinte ismeretlen a koalíciós kormányzás, a koalíciós válság vagy az előrehozott választás. Programom egyszerű. Az „örök kormánypárt” tagjai ne csak azt mantrázzák, hogy ellenfeleik kormányképtelenek, pláne, hogy nem nemzetiek. Minden ellenzéki párt magától értetődően nemzeti. De az ellenzék se elégedjen meg azzal, hogy a kormánypárt náci, fasiszta vagy ennek egyéb kombinációi.

Társadalompolitika. Abból indulok ki, hogy emberi jogokban, kisebbségi jogokban és más hasonlókban Nyugat-Európa  évtizedekkel előttünk jár. Ott például a család megítélése egész más, mint itthon. A mai magyar kormány töretlenül hisz a hagyományos, nukleáris családban, és miért ne tenné. De valahogy ezt kizárólagosnak tekinti. Programom egyszerű: e hagyományos felállású család nagyszerű dolog, de a legcsaládközpontúbb politika sem mondhat le arról, hogy azokhoz is legyen egy jó szava, akik nem ilyen családban vagy másfajta összetételű családban élnek. Ugyancsak önuralmat javaslok azoknak, akik szerint a család egy 19. századi, a mai korban önmagát túlélt intézmény.

Csizmadia Ervin