Véget ért az Európa jövőjéről szóló tanácskozás-sorozat, amely azt a célt szolgálta, hogy az állampolgároknak nagyobb szava legyen az unió irányításában. De vajon sikeres volt, és ez megemelte a demokrácia minőségét? Attól függ mit értünk demokrácia alatt.

Két ismeretlen orosz személy szokatlan online-beszélgetését szemlézi az egyik magyar napilap. Ebben nem éppen baráti színekkel ecsetelik a magyar múltat és jelent. Vajon van-e üzenete ennek a párbeszédnek?

2016-ban, amikor az ellenzéki előválasztás mellett érveltem, a politikai innováció egy lehetséges eszközeként, azzal a címmel tettem, hogy “Felejtsék el Orbán Viktort!”. Azaz az előválasztást ne Orbán legyőzésének eszközeként tekintsék, hanem lehetőségként arra, hogy saját véleményt alakítsanak ki a következő évtizedek legfontosabb hazai és nemzetközi vonatkozású kérdéseiről, és ezt egymással versengve megvitassák.

A politikában a személyek tekintélyének óriási szerepe van. Olykor hajlamosak vagyunk alábecsülni a tekintélyt. A mai baloldal válsága nagymértékben a tekintély hiányában gyökerezik.

A hosszú ideig regnáló kormányok diktatúrához vezetnek. A NER-hez hasonló rendszerek pedig viszonylag hamar elbuknak. Két tévhit, amiket Rajnai Gergely blogbejegyzésében cáfol.

A világhelyzet olykor egyértelmű, olykor pedig zavaros. 1989 körül az előbbi, mostanában a második az igaz. Magyarország mind a két világhelyzethez igyekezett alkalmazkodni, de úgy látszik, az első alkalmazkodás nem biztosít állandóságot. Jönnek a zavaros idők.

A francia elnökjelölti viták gyakran döntőek a választás kimenetelét tekintve. Vajon mit tett hozzá a legutóbbi vita Emmanuel Macron győzelméhez?