A magyar külpolitika történelmi hagyományai alapján mindig is gyakorlatias és a pragmatikus volt. Mégha ezt valamilyen missziós tudattal próbálták is a mindenkori kormányok alátámasztani. Miért lehet ez mégis keserű mások számára?

Szijjártó Péter külügyminiszter nem rég látogatói körúton járt Szlovákiában: találkozott az aktuális szlovák kormány képviselőivel, a szlovákiai magyar politikai vezetőkkel és meglepő módon a szlovák ellenzék erős embereivel is. Mindez nem maradt visszhang nélkül a pozsonyi külügyminisztériumnál, amelynek vezetője Rastislav Káčer az Orbán-kormány hangos kritikusa. Budapest sem vele, sem az elődjével Ivan Korčokkal nem ápol nagy barátságot. Ha csak szigorúan az elmúlt két évet nézzük a szlovák-magyar államközi kapcsolatokban az alábbi trendek és esetek tekinthetőek problémásaknak:

• A szlovák EU-követő állásponttal szemben Budapest EU-kritikus és konfrontatív politikája.
• A Visegrádi Együttműködős felhasználása az orbáni EU-kritikus politikához.
• Orbán Viktornak a putyini Oroszország felé mutatott „megengedő” hozzáállása vs. Szlovákia egyértelmű Ukrajna pártisága.
• A magyar állam történelmi épületek és ingatlanok „gyanús” vásárlásai Szlovákiában.
• A magyar állam Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül nyújtott oktatási támogatási rendszerének átalakítása.
• A múltbeli történelmi események felhánytorgatása a magyarországi politikusok által (legutóbb Kövér László felszólítása a bocsánat kérésre az 1947-es felvidéki kitelepítettek emlékművének avatásán Somorján).
• Az ún. sál-ügy (Orbán Viktort egy Magyar Királyságot ábrázoló sálban kapták lencsevégre egy focimeccsen, amely heves reakciót váltott ki szlovák, ukrán és román politikusoktól is).

A szlovák és a magyar fél eltérő értelmezésein túl azonban van egy ügy, amelybe a budapesti külpolitika csinálók eddig a legkevésbé sem akartak belefolyni, holott pont a szlovákiai magyar közösség számára nyújthatnának érdemi támogatást: a beneši dekrétumok és ezzel kapcsolatos aktuális eljárások. Ezek bolygatásába vélhetően már csak azért sem áll bele erőteljesebben az orbáni külpolitika (leszámítva a mostani vegyesbizottsági felhajtást), mivel a pozsonyi kormánytól is függ, megszavazza-e a magyarországi uniós támogatások befagyasztását (akár most, akár a jövőben). Régóta tudjuk, hogy egy rossz szomszédság török átok. Másrészt ez Szlovákia belső ügye, amellyel a helyi magyar közösségnek kell megbirkóznia... viszont az Orbán-kormány lelki és szakmai segítséget nyújthat, már ha ehhez fűződik bármilyen érdeke is. A közös külügyminiszteri sajtótájékoztatón magyar fél csendben figyelte a szlovák csúsztatásokat.

Ezen felül Szijjártó Péternek sikerült egyszerre fricskát mutatnia a szlovák külügynek, és mintegy alsó polcra helyeznie a szlovákiai magyar közösséget azzal, hogy találkozott a magyarországihoz képest korántsem olyan enervált szlovák ellenzék egyes képviselőivel: Robert Fico volt kormányfővel, Peter Žiga volt gazdasági miniszterrel és Andrej Danko volt házelnökkel. Tette mindezt azért, mert Szlovákiában nagyon bizonytalan a Heger-kormány helyzete, ugyanis 2021 áprilisától kisebbségben kormányoz és a parlamenti ellenzék bizalmatlansági indítványt nyújtott be ellenük (a kormány azóta megbukott a bizalmi szavazáson). Szijjártó tehát mint egy jól értesült kereskedő, máris feltűnt a szlovák ellenzéknél, hogy újra felmelegítse az alig kihűlt kapcsolatukat. Azokkal, akikkel korábban jó üzleteket kötött Magyarország. És ugyan azokkal, akik éveken át változatosan módon gátolták a szlovákiai magyar közösség fejlődését, többször diszkriminálták és megalázták (Malina Hedvig-ügy, dunaszerdahelyi szurkolóverés, infrastrukturális fejlesztések hiánya, stb).

 Az mindig egy érzékeny lépés, ha egy külügyminiszter egy másik ország ellenzékével is találkozik, példának okaként ugyan ezt eljátszották Magyarországon Macronék még a 2022-es parlamenti választások előtt. Robert Fico eléggé ismert az Orbán-kormány számára, mi több hasonló EU-kritikus húrokat penget, Budapest számára tehát minimum egy régi-új potenciális szövetséges lehet szembeni a Heger-féle garnitúrával. Ám a Robert Fico volt miniszterelnök legyen akármennyire is dörzsölt, hiszen Szlovákia eddig legsikeresebb politikusa, sosem fogja tudni elfeledtetni magyarellenes nyilatkozatait és diszkriminatív politikáját. Miközben az Orbán-kormány számára az brüsszeli euró milliárdok jelentik az igazi tétet, a másik oldalon a szlovákiai magyar közösségnek talán ismét meg kell barátkozni azzal a paradox gondolattal, hogy Robert Fico esetleges visszatérésével ők rosszul, az Orbán-kormány meg jól járhat.

Hangácsi István