Rajnai Gergely blogbejegyzésében annak jár utána, vajon miért nem buknak bele a helyi politikusok olyan botrányokba, mint például a fák nélküli lombkorona sétány ügye.

A közelmúlt egyik új politikai szimbóluma lett a famentes lombkorona sétány. Az alapvető narratíva szerint a kormány és az önkormányzatok felelőtlenül költik az uniós forrásokat, és azokból minél többet szeretnének saját zsebükbe rakni, így készülhetnek el ilyen költséges, felháborító, hasznavehetetlen létesítmények, és ezekért a kormánypárti politikusok a felelősek. Ennek ellenére nem látjuk azt, hogy az ilyen botrányokba a politikusok belebuknának, sőt, a lombkorona sétányhoz köthető polgármester inkább fenyegetőzik, ő vonja felelősségre a kritikusait. Ezen az egyszeri olvasó először felháborodik, de ha egy kicsit elgondolkozik, az is felmerülhet benne: hogyan történhet ez meg, mi lehet az ellentmondás oka?

Az ellentmondás két eleme: hatalmas botrány köthető egy önkormányzati politikushoz, mégsem lesznek ennek komolyabb politikai következményei. Az okok elsősorban abban keresendők, hogy önkormányzati politikusról beszélünk. Az önkormányzatok a helyi politika fellegvárai, hagyományosan az határozza meg az önkormányzati erőviszonyokat, hogy ki milyen teljesítményt rak le helyben, illetve kinek milyen a megbecsültsége, megítélése helyben. Ezt a teljesítményt próbálják a politikusok folyamatosan mutatni a választók felé, ezért próbálnak minél több épületet minél többször átadni, hogy legyen látható, mennyi mindent tesznek a közösségért. Feltételezhetnénk, hogy ha a legnevesebb teljesítmény egy fa nélküli lombkorona sétány, akkor a polgármester azonnal elveszíti a választók bizalmát, és megbukik, hiszen láthatóan nem volt képes hatékonyan vezetni a települést, nincs jól látható, pozitív nyoma a tevékenységének.

Ez a fajta helyi politizálás, a helyi teljesítmény és véleménybefolyásolás hagyományosan olyan jelentős volt, hogy az amerikai politikában évszázados közhely, hogy „all politics is local”, azaz a „politika mindig helyi”. Ez abból indult ki, hogy egy országos választáson is az dönt, hogy a helyi politikusoknak milyen a megítélése. Például, ha egy adott városban van egy népszerű, jól teljesítő jobboldali polgármester, akkor az egyébként balra húzó városlakókat is képes meggyőzni, hogy országos választáson támogassák a jobboldal jelöltjét, pártlistáját. Ezért például az amerikai választásokon a kormányzói, polgármesteri ajánlások és a helyi újságok támogatása mindig is kulcsfontosságú volt az elnökjelölteknek. A helyi teljesítmény tehát nem csupán az önkormányzati, de az országos politikát is meghatározta.

Amint azt a lombkorona sétány ügyében is láthatjuk, ez a régi bölcsesség egyre kevésbé bizonyul igaznak. Nem csak Magyarországon látunk hasonló eseteket, Kanadában például Toronto polgármesteréről került ki egy igencsak botrányos videósorozat, ami után ráadásul népszerűbb lett, mint volt előtte. Bár néhány évvel a botrány kirobbanása után elhunyt, politikai karrierje még volt, és testvére jelenleg is Ontario tartományt vezeti. A helyi teljesítmény tehát mintha egyre kevésbé számítana a politikai túlélés szempontjából.

Az elmúlt húsz-harminc évben világszerte megfordult a trend, és mára nem a helyi politika ural mindent, hanem az országos pártcsatározások. Az országos választásokat egyre kevésbé befolyásolja, hogy a helyi média vagy a helyi politikusok kit támogatnak – a szavazás teljesen országos döntéssé vált. Ez olyannyira így van, hogy már a helyi politika is egyre kevésbé helyi – az önkormányzati választásokon is egyre kevésbé a jelöltek helyi beágyazottsága, megbecsültsége, teljesítménye számít, hanem az, hogy melyik párthoz tartozik, és az adott településen az országos politika alapján az adott pártról miként vélekednek a polgárok. Mondhatjuk, hogy ma már „a politika mindig országos”, teljesen feje tetejére állt az évszázados politikai tétel.

Ennek az első ránézésre nem túl jelentős fejleménynek egyenes következménye, hogy az önkormányzati politikusok nem buknak bele botrányokba. A magyar esetben ez azt jelenti, hogy ha egy településen meg vannak elégedve a kormány országos teljesítményével, és mondjuk Orbán Viktort támogatják, akkor bárkit megválasztanak, aki a Fidesz színeiben indul el egy választáson. Ennek megfelelően, amíg egy polgármester a kormánypárt támogatását bírja, teljesen mindegy, hogy mit csinál helyben, biztos lehet abban, hogy a választáson sikert sikerre fog halmozni. A konkrét esetben tehát a lombkorona sétány a helyi választókat kevésbé fogja befolyásolni a következő választáson, mint az, hogy elégedettek-e a kormány politikájával. Éppen ezért az önkormányzati politikusokon világszerte egyre kisebb a felelősség, egyre kevésbé függ saját politikai túlélésük attól, hogy milyen teljesítményt nyújtanak, és ezért egyre több botrányt képesek karcolás nélkül megúszni.

A jelenségből az is következik, hogy minél jobban tudja magát az országos politikához kötni egy helyi politikus, annál nagyobb sikerre számíthat a választásokon (feltéve persze, hogy pártja népszerű az adott településen). Nem véletlen, hogy Karácsony Gergely is a kormánnyal szemben országos jelentőségű harcot próbál vívni, hiszen a polgárok igénye is elsősorban nem az, hogy a helyi ügyeket hatékonyan megoldja, hanem az, hogy az országos politikában vágyaiknak megfelelő politikai pozíciót foglaljon el. Így a jelenlegi trend alapján nem várhatjuk, hogy helyi botrányok megingassák helyi politikusok pozícióját, erre egyre inkább csak az országos politika képes – úgyhogy hiába várjuk, hogy a famentes lombkorona sétányokba bukjanak bele a polgármesterek.

Rajnai Gergely