Kevés olyan ütős üzenettel bíró zenei szerzeménnyel találkozhatunk itthon, amely kiválóan jellemzi a magyar történelem- és társadalomfejlődés megkérgesedett közgondolkodását, mint a Kozmosztól „Az Okosak Földje“. Vajon miért tekinthetőek különlegesnek a magyar közhelyek, vagy csak nekünk számítanak annak? Valószínűleg minden nemzet rendelkezik a saját közösségére vonatkozó egyedi klisékkel, hiszen ezek mondhatni a természetes emberi leegyszerűsítő gondolkodásból fakadnak. Az egyén hajlamos felosztva szemlélni a világot: feketék-fehérek, jók-rosszak, bűnösök-ártatlanok – ezáltal gátakat szabva a racionális gondolkodásnak. Azonban semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek gondoljuk.

A magyar sörrel nem koccint, sírva vigad, csavaros észjárású, lovas nemzet és a világon mindent a magyarok találtak fel. Már a családi tűzhelynél magunkba szippantjuk e közhelyeket, gyakran nem keresve rájuk a választ, csak elfogadva a tényeket, mert elődeink is így tettek. Mindezek a történelmi és társadalmi sérelmeink feldolgozásának is egy sajátos vetületét képzik, ugyanakkor láthatóan nem segítik elő azok megértését, hanem inkább megerősítik szubjektív jellegüket. Tipikus példája a dal szerint: „az országban, ahol mindenről más tehet, a bankok, a zsidók, az IMF, a melegek, balhé van, de sosincs felelős, mindenki megússza, van jog, csak nem erős”.

A hétvégén szert tettem egy gyönyörű, régi íróasztalra, korát meghazudtoló állapotban. Idehaza hozzáláttam a tisztogatásához, és mikor az asztallapot leemeltem, találtam két beleírást, mégpedig a készítőiktől.

Johnathan Haidt TED-es előadása talán kilóg egy kicsit abból a szórakoztató sorozatból, melyet eddig dolgozott fel az Méltányosság. Nem kampányfilm, videó üzenet vagy a hétköznapokból elkapott videó-érdekesség. Ellenben nagyon is illik az Méltányosság küldetéséhez, melynek során mi megpróbáljuk megérteni a politikailag motivált viselkedéseket. Ez a videó igazán annak mond sokat, aki rendelkezik tudományos háttérismeretekkel, de az is sokat tanulhat belőle, aki nem rest többször is megnézni. Rendkívül sűrű, komoly és hosszú kutatómunka pár perces összefoglalója. Inkább csak ajánljuk, mert nem kíván kommentárt.

Világszerte megszokott dolog, hogy a sportcsatornák az új esztendőt köszöntve, az óév eseményeiből készült vicces videó válogatással szórakoztatják a nézőket, azonban az már kevésbé elterjedt gyakorlat, hogy egy-egy ország első számú vezetőjéről fontos és gyakran megmosolyogtató jeleneteket bemutató montázst készítsen saját hivatala. A Fehér Ház éppen ezt teszi: évről évre kiadja szilveszteri válogatását, amelyben feleleveníti Barack Obama és az elnöki család legemlékezetesebb szerepléseit.

Nem vádolható rossz jövőbelátő képességgel a németországi választási kampány viccesebb mozzanatait kifigurázó videó szerzője. Még javában a választások előtt jártunk, amikor is a kereszténydemokrata kancellár, Merkel fejét kitöltő arcba az akkori szociáldemokrata Steinbrücköt tették, aki lalázik egyet – vagyis a két politikai ellenfél valójában eggyé olvad. Ahogy a választásokat követően egy kormánykoalícióvá olvadt az amúgy rivális CDU és SPD. És persze nem maradhatott ki Steinbrück mutatóujja, Merkel összetett kezeit ábrázoló óriásplakát megannyi vicces változata. 

Ha már terítékre került a selfie-zés nem mehetünk el szó nélkül a vírusvideók jelensége mellett sem. A közösségi média térhódításával a politikai kampányok is elmozdultak a mosópor reklámok szintjéről. Ahogyan a nyolcvanas évek akciófilmjei mára nevetségesen lassúnak tűnnek a számítógépes animációval „dúsított” utódaikhoz képest, egy politikusnak vagy pártnak nem elég pusztán hitelesebbnek, meggyőzőbbnek, potensebbnek látszani az ellenfélnél. Valami más kell. Vér, könnyek, verejték.

Tudják, mi volt 2013 szava világszerte a weben? Bizony a selfie az, az Oxford Dictionaries kutatói szerint az angol nyelvben 17 000%-kal növekedett egyetlen év alatt a használatának gyakorisága. Ha valaki esetleg nem tudná: a selfie avagy self-portrait, az önmagunkról készített fénykép, amelyet megosztunk valamelyik közösségi felületen.

A selfie tinédzser műfaj, a Pew Research intézet kutatása szerint az amerikai tinédzserek 91%-a osztott meg fotót önmagáról az interneten 2013-ban. Nem véletlen, hogy az elmúlt években számos szociálpszichológiai magyarázat született a jelenségről; a selfie az aktív on-line identitás kifejezése, hiszen csak a jól sikerült képeket osztjuk meg, csak azt mutatjuk meg, amit önmagunkról láttatni szeretnénk. Természetesen ennek megvan a „sötét oldala” is: a néha egészen nyílt szexizmustól, a pozitív visszajelzések elmaradása okozta frusztrációig.