Ha már terítékre került a selfie-zés nem mehetünk el szó nélkül a vírusvideók jelensége mellett sem. A közösségi média térhódításával a politikai kampányok is elmozdultak a mosópor reklámok szintjéről. Ahogyan a nyolcvanas évek akciófilmjei mára nevetségesen lassúnak tűnnek a számítógépes animációval „dúsított” utódaikhoz képest, egy politikusnak vagy pártnak nem elég pusztán hitelesebbnek, meggyőzőbbnek, potensebbnek látszani az ellenfélnél. Valami más kell. Vér, könnyek, verejték.
A maga idejében Winston Churchill egész jól rátapintott a lényegre. Felgyorsult világunkban egyre magasabb a választók ingerküszöbe, egyre több kell ahhoz, hogy átütő módon megszólítsák a szavazókat és eljusson a politikusi üzenet a napi szintű információáramlás közepette. Egy 2013-as választási videó, amelyet a Német Fémipari Szakszervezet készített, épp ezért népszerű vírusvideókkal illusztrálta mondanivalóját. Történetesen azt, hogy minden meccsnek akkor van vége, amikor lefújják, még semmi sincs eldöntve, az utolsó pillanatban is lehet változtatni az álláson, feltéve és megengedve, hogy mindenki elmegy szavazni. Azt hiszem ilyen videót egyhamar nem látunk idehaza!
Lakatos Júlia
