Mielőtt az olvasó azt kérdezné: ki ez az őrült, aki ilyesmit kérdez, sietek leszögezni: David Van Reybrouck, belga politikai író egész könyvecskét írt, s nem is kérdő módban.

A minap a parlamenti ülés legfontosabb eseménye az volt, hogy Jakab Péter jobbikos képviselő bűnözőnek nevezte képviselőtársait, Kövér László pedig ezzel mélyen nem értett egyet. Korábban hasonló botrány volt, hogy Tordai Bence letegezte Orbán Viktort. Ezek a felszólalások jelzik, hogy az ellenzék egy része úgy gondolja, hogy a parlamenti nyilvánosság felhasználható arra, hogy bemutassák, milyen élesen ellenzik a jelenlegi hatalmi struktúrát. A rendszer képviselőit és intézményeit szerintük nem illeti meg a tisztelet, hiszen a magyar társadalomnak csak ártanak, velük szemben háborút kell folytatni.

Egyre többet hallani, hogy az, ami EU- és globalizáció-kritikus, az antidemokratikus. Június 14-én, a Méltányosság Szalonban pontosan ilyen kérdésekről fogunk beszélgetni! 

A mai fölgyorsult világban, bármennyire is közhelyes ez a jelzős szerkezet, istenkísértésnek tűnik a lassúság, a maradiság, mi több, az elmaradottság dicsérete. 

2018-ban nagyon sokan temetik a liberalizmust. Oktalanul. Meglehet, kormányzati hatékonysága nem túl nagy, de másfajta hatékonysága annál inkább.

A Méltányosság gyakran ír a filmek társadalom- és politikaformáló erejéről. Nem véletlenül, hiszen a kultúra (amelynek egyik legfontosabb eleme ma a film) sokkal több embert ér el, mint a politikai hírek, ennélfogva egy filmnek mindig nagyobb hatása lehet az emberek gondolkodására, mint egy politikai beszédnek, programnak, cikknek, stb.

A liberalizmuséról természetesen. Pontosabban a liberális demokráciát érintő kettős veszélyről, amiről Dani Rodrik közgazdász, politológus egyre többet beszél, s amelyről már korábban is írtunk a blogunkon. Miért kell mégis újra elővennünk?