Az elmúlt időszakban a nemzetközi politikai híradások az amerikai-orosz kapcsolatok alakulásával voltak elfoglalva, Donald Trump és Vlagyimir Putyin Helsinkiben tartott sajtótájékoztatója okán. Ez önmagában nem is volna meglepő vagy érdekes, de Trump szavait olyan reakció fogadta hazájában, amilyenre ritkán van példa: politikai oldalakra tekintet nélkül gyakorlatilag minden politikus, újságíró, közszereplő mélységesen elítélte az amerikai elnök performanszát.

Az idei nyár eddig nem a szokott uborkaszezon hangulatot árasztja. Legyen szó a MTA kutatási szabadságáról vagy arról, hogy kinek a művészete támogatandó, sőt, egyenesen szexi, több síkon zajló konfliktusnak lehetünk szem-és fültanúi, amelynek érdekessége, hogy a kormányzati oldalhoz tartozó értelmiségieket is megosztja. Egyáltalán nem a meleg miatt szabadultak el azonban az indulatok. Jól körülírható oka van, hogy épp most pattant ki ez a rendszerváltás óta a felszín alatt lappangó vita.

Vajon egy mesehős is képes a politikaformálásra? Netán egy egész társadalomra is hatást gyakorolhat?

Magyarországról nézve el se tudjuk képzelni: a világban mennyi reformjavaslat születik a gyengélkedő demokráciák megjavítására. Nem csoda.

Az Európai Unióban ma számos, jelenleg áthidalhatatlannak látszó törésvonal van, amelyek folyamatosan konfliktusokat generálnak, és ezt nem csupán Brüsszelben, hanem az EU minden pontján, így Budapesten is nap mint nap érzékelhetjük.

„Balog Zoltán elnök úrral abban a munkamegosztásban állapodtunk meg, hogy én egyenesen és kendőzetlenül fogok beszélni, ő pedig utána elnézést kér a jelenlévőktől, hogy így alakult.” – kezdte beszédét Orbán Viktor a hétvégén, a Helmut Kohl emlékére rendezett konferencián.

Az 1930-as években az amerikai társadalom, politika és gazdaság az Egyesült Államok történelmének nagy fordulatát élte. A roosevelti New Deal megszelídítette az amerikai kapitalizmust, kitisztította a gazdaságot, és lerakta a társadalombiztosítás pillérét.