Emmaneul Macron francia elnök beszédeiről az előző blogbejegyzésünkben a magyar közélet bejáratott kliséihez képest meglepő eredményekre is jutottunk. Így például arra, hogy miközben Magyarországon Macront a magyar kormányfő és az illiberalizmus nagy ellenfelének láttatják, addig a beszédek alapján jóval több a közös Emmanuel Macron és Orbán Viktor elképelései között, mint gondolnánk. Kutatásunkból kiderült például, hogy Macron nem híve a feltétlen bevándorlásnak. Mi a helyzet a németek "Mutti"-jával?

A Méltányosság legfrissebb kutatásában négy neves európai vezetőt (Emmanuel Macront, Angela Merkelt, Vlagyimir Putyint és Orbán Viktort) vizsgálta, s ahogy ezt múlt heti bevezetőnkben előrevetítettük, az elkövetkező hetekben beszámolunk a tanulmány legfőbb tanulságairól, külön foglalkozva mindegyik vezetővel.

Van még olyan, hogy politikai vezető? Vagy a világ annyira megváltozott, hogy hagyományos értelemben vett vezetőkre a jelenben és a jövőben nincs szükség? A Méltányosság négy neves európai vezetőt vizsgált, jelezve ezzel, hogy nagyon is úgy véljük: a vezetők nem haltak ki, mint a dinoszauruszok. Az elkövetkező hetekben egy nagy kutatás legfőbb tanulságairól számolunk be.

Elképesztően sok film született az elmúlt száz évben arról, hogy különböző külső és belső erők, esetleg ezek együttesen, támadást intéznek az Egyesült Államok területe, szuverenitása, politikai rendszere stb. ellen.

Kis ország vagyunk – szoktuk mondani. Ezzel magyarázzuk, hogy művészeink közül azokat, akik idehaza éltek, kevéssé ismerik a világban. Ám mi sem sokat tudunk olyan nagy államok művészetéről, adott esetben filmművészetéről, mint Ausztrália, Mexikó vagy éppen Brazília – de még a tágabb közép-és kelet-európai környezet, a lengyel, litván, cseh, szlovák, román, szerb filmművészet is jórészt ismeretlen tájak a honi közönségnek. Holott „tejtestvérek” vagyunk, ahogyan Németh László mondta a közép-európai népekről. Hát akkor még mennyire messze vannak tőlünk más kontinensek!

Az utóbbi időben direkt hanyagoltam az amerikai politikát, mert sokkal inkább érdekelt az, hogy az a mechanizmus, amit az Egyesült Államokban is látunk, hogyan hat a demokráciára. Pont ezért nem tudom megállni, hogy ne emeljem ki az alábbi idézetet a populista faltörő kos, Steve Bannon és David Frum, a mainstream konzervativizmus képviselője között nemrég Torontóban lezajló, nagy figyelmet kiváltó, komoly szellemi vitából. A befolyásos The Atlantic című konzervatív lap szerzője, s a Donald Trump megválasztásához nagyban hozzájáruló médiaháttér megteremtése mellett bábáskodó Bannon, habár ugyanannak a politikai oldalnak a két pólusán helyezkedik el, mégis mintha világok választanák el őket. Nagyjából ahhoz lehetne hasonlítani hazai viszonylatban, mint amikor Jeszenszky Géza és fia, Jeszenszky Zsolt vitába száll egymással.

Most, hogy lezajlott Puzsér Róbert rendkívül vicces fellépése az M1-en, érdemes meditálni azon a jelenségen, hogy mi történik akkor, amikor korábban évekig nem látott ellenzéki politikusok és közszereplők valaminő rejtélyes oknál fogva egyszer csak bekerülnek a tv-be.