Mi történhet akkor, ha a Tisza nyer 2026-ban, és megtöri a Fidesz 15 éves dominanciáját? Rajnai Gergely blogbejegyzése felvázolja a lehetséges forgatókönyveket.

Nem tudhatjuk, ki nyer 2026-ban, nem tudjuk, mi fog történni a következő évben, de a tét és a potenciális következmények értelmezéséhez nem árt, ha számbavesszük, mi is történhet ilyen esetben, mert a hazai közbeszédben erről kevés nemzetközi példákra alapuló diskurzus folyik; mintha mindenki csak egy évre előre gondolkodna. Ezért tekintettünk a jövőbe egy hete a Méltányosság rendezvényén, amelynek középpontjában nemrég írt elemzésünk volt, egyebek mellett arról volt szó, mi jöhet akkor, ha a Tisza képes legyőzni a Fideszt 2026-ban, és átveszi a hatalmat.

Mi pedig tavaly a Kormányzásra várva című kötetünkben kifejtettük, hogy a magyarhoz hasonlóan domináns rendszerek sorsa mi lehet, miután hosszú kormányzás után megbukik egy kormánypárt. A nemzetközi példák alapján erre alapvetően három lehetőséget kínálnak. Ebből az egyiket el is vethetjük: nem tűnik reálisnak, hogy a magyar politikában „egyszerű” váltás következzen be, azaz az előző választáson vesztes ellenzék átvegye a hatalmat. A DK, a Momentum, a Jobbik és a többi ellenzéki párt nagy része számára a túlélés is kérdés, a kormányra kerülés (legalábbis vezető erőként) nincs a pakliban. A dominanciát jelen állás szerint csak egy új erő, a Tisza Párt törheti meg.

A Tisza kormányra kerülése esetén így marad két lehetőség: egy, ami inkább az ellenzéki érzelmű polgároknak kedvez, és egy, ami inkább a kormánypártiak ízlése szerint való. Előfordulhat, hogy Magyarország az 1990-es évek olasz példáját követi majd: Magyar Péter sikere úgy alakítja át a magyar pártrendszert, ahogy Silvio Berlusconi tette azt, és teljes rendszerváltást hajt végre egyetlen választási eredménnyel.

Ebben az esetben az ellenzéki pártok és a Fidesz is eltűnne a magyar politikai palettáról, de legalábbis komoly személyi és intézményi átalakulás következne minden erőnél; a pártvezetők nem tudnák megőrizni pozíciójukat, több pártot legalább át kellene nevezni, szétszakadnának, és egy egészen új paletta jönne létre, amiben a 2022-ben versengő erőknek csak hűlt helyét találnánk.

Mielőtt a Magyar Péter rajongói pezsgőt bontanának, hogy elég megnyerniük a választást, és garantáltan sikerül teljes rendszerváltást végrehajtani, érdemes a japán példára is tekinteni. Japánban szintén a ’90-es években tört meg a több évtizedes dominancia, de amikor a Liberális Demokrata Párt (LDP) elveszítette a választást, az utána következő kormány nem volt képes megoldani azokat a problémákat, amik a társadalmi elégedetlenséget szülték. Ennek következében az új kormány néhány év után összeomlott, és az LDP megerősödve tért vissza a hatalomba.

Tehát ott van a lehetőség egy Tisza-győzelemben arra is, hogy néhány év múlva a Fidesz örüljön ennek a vereségnek. Egyrészt ez lehetőséget ad arra, hogy a párt tanuljon és alkalmazkodjon a megváltozott környezethez, másrészt pedig könnyen előfordulhat, hogy a választók csalódnak a Tiszában, mert túl nagy elvárásokat támasztanak vele szemben. Amennyiben ezeket az elvárásokat nem teljesíti, vagy esetleg egy rossz gazdasági környezet nem teszi lehetővé a jó teljesítményt, a csalódás után a magyar társadalom visszanyúlhat a „megszokott” domináns párthoz, épp úgy, ahogy tette azt 1994-ben is, mikor az MSZP kapott bizalmat, miután az akkori jobboldalból kiábrándultak választói.

Nem mindegy tehát, hogy ha a Tisza nyerni tud 2026-ban, ezt követően mi következik. Lehetséges, hogy a választók, ahogy erre sokan vágynak, a rendszert utasítják el, de ha a magyar társadalom nem rendszerekben, hanem teljesítményben gondolkozik, akkor rizikós lehet még egy siker is a jelenlegi ellenzék részéről.

Rajnai Gergely