A parádék meghatározása álarcos felvonulás. A fogalom még ennél is szélesebb, de az közös bennük, hogy életörömöt sugároznak.

A fényűző ünnepségek, felvonulások lehetnek katonai parádék rezesbandával, légi parádék, álarcos maskarákkal felvonuló karneválok. Rengeteg példát fel lehet sorolni a parádékra és mindegyik közös abban, hogy kimozdít a hétköznapokból, életenergiákat áramoltat, boldogsággal telített és a maguk módján társadalmi kohéziót teremtenek.

A középkori karneválok funkciójáról a történészek tudnak sokat, például a velencei karneválok a velenceiek identitását erősítették. A középkori eseményekben ezen a bizonyos napon feje tetejére állították a hierarchiát, gúnyolták az egyházat, kifigurázták az arisztokráciát, s mindez a felgyülemlett feszültségeket, igazságtalanságérzeten esett csorbákat gőzként így ki is eresztették. Az egyenlőtlenséggel szembeforduló karneválok egy alapvető antropológiai funkciót elégítettek ki, azt, hogy voltaképp mindenki egyenlőnek születik.

A bajor Októberfesttel a Méltányosság azért foglalkozott anno szívesen, mert a társadalmi kohézió egyik szép példája. Helyi sörfőzők, tulajdonosok, lovas fogatok, felvonulások mennek végig a városon és minden évben megrendezik. Ilyenkor a sör van a középpontban, mely félresöpör minden politikai ellentétet. Nincs helye a politizáló versengésnek és ezért valósul meg a társadalmi kohézió. Paár Ádám így írt erről: „A fesztivál mindig ugyanúgy kezdődik. Az első hordót a müncheni polgármester veri csapra, és az első korsó sört átnyújtja a bajor tartományi miniszterelnöknek.” Sosem probléma – mondja -, hogy más politikai táborhoz tartoznak, illetve felemleget egy időszakot, amikor a zsidókat kitiltották róla.

Világhírű a brazíliai karnevál, melyben lehet némi középkori hangulatot felfedezni, hiszen itt is a lényeg a meghökkentés, a hétköznapokból való kilépés és az életöröm kifejezése. De sok más parádé is van, pünkösd időszakában a keresztények is rendeznek felvonulást, ennek is az életenergiához, a szentlélekhez, a vallás születéséhez van köze és itt történetesen nem Krisztus szenvedéstörténete van a középpontban. Valószínűleg a pogány életöröm újraértelrtelmezése. Tehát nem csak valláskritizáló polgárpukkasztó parádék léteznek, hanem hagyománytisztelők is. Bár ezek is alaposan meg szokták zavarni a hétköznapok nyugalmát.

Legalaposabban a Mária Teréziának is emléket állító selmecbányai hagyományokkal foglalkoztam. Itt a diákság ünnepelt. Meghatározott latinos elnevezésű szerepeket kaptak az egyes résztvevők. Más dolguk volt a végzetteknek és más a frissen felvett gólyáknak, de együtt vonulgattak a városban, erős italozás és hangoskodás kíséretében. Mária Terézia bányaképző akadémiát alapított, a diákoknak mindenféle pályázati lehetőségeik voltak ösztöndíjakra, törődtek a felzárkóztatással, mert nem mindenkinek volt meg a latin műveltsége, és Európa tudományos központjává vált a város. Egy időben valóban Selmecbánya volt a tudományos világa központja. A dicsőség ugyan nem tartott soká, de a hagyományok annál tartósabbnak bizonyultak. Trianon után a szokások áttevődtek Sopronba, majd aztán Miskolcra, és jelenleg is ugyanazok a beöltözések, karszalagok, ugyanazok a szerepek. Kevesen tudják - nekem is némi kutatás után vált világossá -, hogy sok mindent a szabadkőművesektől vettek át. A végzett selmecbányai diákok fél lábbal ugyanis már a szabadkőművesek közt voltak, mely szintén integrált tanárt és mérnököt, gazdag polgárt és szegény értelmiségit, időst és fiatalt.

Maguk a felvonulások is a bányász identitást erősítették, a különböző nemzetiségek közti ellentétet törölték el, noha a zömében szlovák városi lakosság nem minden tagja nézte jó szemmel a fiatalok éjszakai üvöltözését. Egy igazi akkori européer selmecbányai három nyelven is beszélt: szlovákul, németül és magyarul.

Látható tehát, hogy a karneválok és a parádék sok pozitív funkciót elégítettek ki. Ezek korlátozása nyilván boldogtalanná tette volna akár a vallásos, akár a maskarás-megbotránkoztató, akár a szakmai identitásukat kifejezni akarókat. Az ilyen események pedig mindig rövid ideig tartottak, tartanak, hogy aztán visszatérhessen mindenki a megszokott életéhez a társadalom épp aktuális struktúrájában betöltött helyéhez. 

Zsolt Péter