Az olimpiák sosem csak a sportról, hanem mindig kicsit a politikáról is szólnak. A világpolitikai erőviszonyokat gyakran jól tükrözik az olimpiai éremtáblázatok. Rajnai Gergely blogbejegyzése.

Gyakran beszélünk arról, hogy a Fidesz domináns párt. Ritkábban arról, hogy – történelmi elődjével, a Szabadelvű Párttal szemben – egységes is. A belső egység nagy valószínűséggel egy tanulási folyamat eredménye. Ahogy az ellenzéki összefogás is. Csizmadia Ervin írása. 

A nyár a legjobb alkalom a város fölfedezésére. Ilyenkor a nagyváros kiürül. Angyalföldön található egy emléktábla, amely a Pestet fölépítő szlovák munkásoknak állít emléket. Ennek kapcsán érdemes végiggondolni a magyar történelem tanulságát: a sokszínűség, ami ma tudományos és politikai viták tárgya, valaha élő gyakorlat volt.

Habár az olimpiai megnyitóünnepség már lezajlott, a sportolók bevonulásáról megosztott képek, egészen pontosan a magyar sportolók formaruhája, ismét fellobbantotta a vitát a nemzeti jelképek szerepéről. Különösen a közösségi média felületein jelent meg visszatérő kommentként az, hogy a magyar csapat miért nem nemzeti színekben vonult fel. Miért a piros, fehér, fekete dominált?

Magyarországon jól tudjuk, hogy a térképeknek komoly politikai jelentősége van.

Az emberiséget gyötrő lidércnyomások egyike, amelyről számos irodalmi mű és filmalkotás szól, hogy egy katasztrófa fölborítja az addigi életmódot. Néhány csendes-óceáni sziget már ma is szenved a tengerszint-emelkedés következtében. Volt már példa vízen épült közösség létrehozására. A Blue Frontier (Kék Határ) program az úszó városok kialakítását tűzi ki célul.

2004-ben az MSZP nem volt jó bőrben, de Gyurcsány Ferenc átmenetileg sikeressé tette a pártot. 2021-ben azonban már se Gyurcsány, se siker. Mi lesz az MSZP-vel? Csizmadia Ervin írása.