2004-ben az MSZP nem volt jó bőrben, de Gyurcsány Ferenc átmenetileg sikeressé tette a pártot. 2021-ben azonban már se Gyurcsány, se siker. Mi lesz az MSZP-vel? Csizmadia Ervin írása.
2004 július 30-án írtam egy cikket amelyben azt a kérdést vetettem fel, hogy megújítható-e az MSZP. Akkor erre a kérdésre az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc azt a választ adta, hogy igen, megújítható. Voltaképp erről szólt a harmadikutas szociáldemokrácia programja. Aztán 2009-ben Gyurcsány előbb a kormányzásról, majd 2011-ben az MSZP-ről is lemondott. S ma, 2021 júliusában az MSZP előtt álló kérdés ugyanaz, mint 2004-ben: végpontra kerültek-e és megújítható-e a párt?
A helyzet most nagyon más, mint 2004-ben. Egyrészt az MSZP kormánypárt volt, s ebben a minőségében, Medgyessy Péter bukása után nagyon is szüksége volt valamilyen belülről jövő dinamizálásra. Gyurcsány ehhez kapóra jött, már csak azért is, mert az 1990-es évek végétől ő volt az a „névtelen” háttérember, aki ideológiát gyártott, cikkeket írt és szervezett. 2004-re pedig készen állt mind az új ideológia, mint a kormányzással kapcsolatos felfogás, mind pedig az MSZP átpozícionálási terve.
Másrészt maga a pártrendszer is nagyon más volt, mint ma. Akkoriban a pártkínálat nem volt túl tág, és megjelentek az első körvonalak az új pártokra (gondoljunk a Jobbik és az LMP előhírnökeire). Egy olyan helyzetben tehát, amelyben már fölvetődik a pártok számának szaporodása, kifejezetten jól jött a vezető kormánypárt megerősítésének, stabilizálásának szándéka. Bár azt írtam 2004-ben, hogy az MSZP végponton van, de akkor sikerült kimenteni a csávából.
És most, 2021-ben?
Először is az MSZP tartósan ellenzékben van, és látható módon nem tudtak úrrá lenni két régi problémán. Az egyik a vezetés kérdése. A másik a belső platformok egymáshoz való viszonya. ami az elsőt illeti: az MSZP továbbra sem tűnik vezetett pártnak. Gyucsány még próbálta, talán tudta is vezetni, de amióta Gyurcsány eljött, a párt számos elnököt emésztett fel, s egyik sem tudott ezen a problémán változtatni. Ezzel függ össze a második probléma: a volt elnökök voltaképpen belső ellenzékiként működnek tovább. Példa erre Molnár Gyula esete, akit éppen mostanában zártak ki; de említhetném Mesterházy Attilát, aki ugyan még a párt tagja, de régi híve, egyébként a párt mostani alelnöke, Szakács László már nem.
De a legfőbb probléma még csak nem is ez, hanem a pártrendszer koncentrációjának jelenlegi iránya. Ellentétben ugyanis 2004-gyel, amikor a bővülés volt a soron lévő feladat, most a szűkülés, illetve szűkítés. Az ellenzéki térfélén hat releváns párt (köztük az MSZP) van, de látható módon az ellenzéki hatpártrendszer nem lesz fenntartható akár már középtávon sem. Magyarán felmerül a kérdés: szükség van-e önálló MSZP-re?
Persze legyünk méltányosak: más ellenzéki pártok esetében is felmerül a kérdés. S valószínűleg az a válasz erre a kérdésre, hogy: nem,
nincs szükség ennyi pártra. Ily módon viszont eljöhet az idő, amikor az MSZP megújíthatósága valóban húsbavágó kérdés lesz.
2004-ben az MSZP még túlélt. De vajon túlél-e 2022 után? Illetve ha túlél, milyen új párt keretében teszi ezt?
Végpont?
Maradjunk annyiban, hogy nem könnyű helyzet.
Csizmadia Ervin
