A múlt héten megjelent az Eurobarometer friss felmérése, amelyben az egyes tagállamok véleményét mérték fel néhány fontos kérdéskörről.

Több mint közhely, hogy a régi nagy ideológiáknak leáldozott. Ugyanakkor itt vannak az újak, amelyek egy szempontból nagyon hasonlítanak a régiekre: nekünk magunknak identitást adnak, de az ellenfeleket leminősítik és kizárják. 

Bár az Aranybulla sorozat megjelenése az év végi szimbolikus elcsendesedéshez volt igazítva, a visszhangja mégis hangossá tette az újév elejét. Még most is sorra jelennek meg a méltató, és kritikus értékelések, amelyek legfőbb értéke elemző szemmel, hogy tökéletesen leírják a folytatódó kultúrharc, egyben a kurrens magyar politikai diskurzus jellegét.

A magyar külpolitika történelmi hagyományai alapján mindig is gyakorlatias és a pragmatikus volt. Mégha ezt valamilyen missziós tudattal próbálták is a mindenkori kormányok alátámasztani. Miért lehet ez mégis keserű mások számára?

Paár Ádám a karácsonyra közeledve szubjektív könyvajánlót közöl néhány olyan könyvről, amely a Méltányosság Politikaelemző Központ témáihoz (filmek, pártok, nyugatosság) kapcsolódnak.

A múlt héten kiderült, hogy az Európai Bizottság a Magyarországnak kiutalandó helyreállítási források jelentős részének befagyasztását javasolja, azaz további feltételekhez és felügyelethez köti azt, hogy ezek a pénzek megérkeznek-e, vagy sem. Ezt persze az egyes politikai oldalak a maguk szempontjából interpretálják, a kormány hatalmas előrelépésként, az ellenzék Orbán Viktor kudarcaként értékelte a fejleményeket. Ebben az írásban azonban nem a döntés helyességét, erényeit vagy hátrányait fogjuk vizsgálni, annál érdekesebb, hogy miként változtatja meg ez a helyzet az EU pozícióját a magyar politikában.

1989 körül mindenki (a Fidesz az elsők között) kiállt a szabadságért és a szabad emberek országáért. Manapság itt jár-e még köztünk a szabadság múzsája? Csizmadia Ervin blogbejegyzése.