Van úgy, hogy egy párt teremti meg a szavazóit, s van úgy, hogy a szavazók a pártot. A közvéleménykutatók már markáns tömbként mérik azokat a szavazókat, akik nem a hat ellenzéki párt valamelyikére, hanem egy hetedik pártra szavaznának. Csizmadia Ervin bejegyzése az Összefogás-komplexumról. 

Túlontúl gyakran ragadunk le a konfliktusok erkölcsi vonzatánál és nem látjuk meg a mögötte rejlő érdekkülönbséget. Nem csoda, ha a botrányoknak nincs következményük. Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Egyre többen írják, hogy “megszületett az ellenzéki választó”, de valójában olyan, hogy ellenzéki szavazó nincs is. Csak szavazó. Lakatos Júlia blogbejegyzése.

Ki ne ismerné az éjjeliőr-állam kifejezést, amelyet a korai liberalizmus terjesztett el, s arra vonatkozott, hogy az állam nem folyik bele a gazdaságba. Ezt továbbgondolva az a kérdés: lehetséges-e ma „nappaliőr” állam? Demeter Szilárd interjúja az apropó.

Először is szögezzük le a legfontosabbat: előválasztani fontos és jó dolog.

Kezdjük a kétkedőkkel, akik szerint nem is így van, mert a kormány nem hogy nem erős, de egyenesen béna és alkalmatlan; az ellenzék pedig 2018 végéig, ha erőtlen is volt, ám azt követően öles léptekkel kezdi összeszedni magát.

Most van a 20. évfordulója annak, hogy a Mikulás Dzurinda által vezetett „fantompárt” megnyerte a szlovák választásokat. A magyar közönség már biztosan nem emlékszik arra a korszakra (nálunk 1998-ban a Fidesz nyert): 1998 előtt a Vladimir Meciar, volt a szlovák miniszterelnök, és az említett…