Egyre többen írják, hogy “megszületett az ellenzéki választó”, de valójában olyan, hogy ellenzéki szavazó nincs is. Csak szavazó. Lakatos Júlia blogbejegyzése.
Haraszti Miklós cikke nyomán a héten Kozák Márton-Magyar Bálint elemzése és Bruck Gábor publicisztikája is arra hivatkozott, hogy megszületett az ellenzéki választó. Csakhogy olyan, hogy ellenzéki választó valójában nincs. Választó van. Ha píszíbbre venném a figurát azt mondanám, állampolgár, ha választást akarnék nyerni, azt hogy az “emberek”, esetleg a “nép”. Azt most hagyjuk, hogy mi a közös egy Jobbikos meg egy MSZP-s, vagy egy Momentumos és egy DK-s szavazó között azon túl, hogy meg akarnak szabadulni a jelenlegi politikai rendszertől. Ez többet érdemelne, mint egy blogbejegyzés. Végzetes hiba az ellenzék számára úgy nekifutni egy választásnak, hogy váltsuk le Orbánt, a többit meg majd meglátjuk. Miközben értem az ellenzéki szavazó narratívájának megteremtése mögött rejlő szándékot, az efféle közönségteremtés mégis zsákutca számukra. Az ellenzéki szavazók tömörülése nem fogja rábírni az ellenzéki pártok politikusait a “szent cél” érdekében való együttműködésre. Négy éve sem bírta, és még négy évnyi Orbán-kormányzás sem tudná meggyőzni őket. Egész egyszerűen azért, mert generációs harc folyik közöttük, és az új pártok hosszútávú építkezésben várják, hogy idővel éppúgy kikopjon mellőlük a “régi” ellenzék, mint a velük javarészt egy korosztályba tartozó kormánypárt. A politikai érdeken túl, azonban van másik érv is arra, miért nem jó stratégia az ellenzéki szavazók körének ilyen jellegű – kirekesztő – behatárolása.
Bruck Gábor azt állítja, az ellenzéknek nincs dolga Orbánnal, nincs dolga az Orbánra szavazókkal. A gondolat első felével még egyet is értenék, sok helyütt írtam arról, hogy az ellenzéknek saját víziójának építésével kellene foglalkoznia nem pedig Orbán Viktorral. Az ellenzék azonban lábon lövi magát, ha nem akar nyitni minden magyar állampolgár felé. Orbán Viktor nem azért nyert sorra a választásokon, mert csak a sajátjaihoz beszélt. Illetve amikor ezt tette, vesztett, majd tanult belőle és elindult a néppártosodás hosszú és munkás útján. Ennek eredményeként idővel éppúgy volt mondanivalója a futószalag mellett dolgozó gyári munkásnak, mint azoknak, akik gazdasági értelemben véve tartják magukat liberálisnak. Az őszödi beszéd és a gazdasági válság nélkül elképzelhető, hogy mindez nem lett volna elég a tartós kormányzáshoz. De 2010 óta igen sok idő telt el és az ellenzék nem volt képes újból felépíteni magát. Így legutoljára már azért nyert a Fidesz, mert az ország tele van olyan látens Fidesz szavazóval, aki társaságban szidja, mint a bokrot, mégis rá szavazott. Nem félelemből, nem is anyagi érdekből, hanem, mert évek óta nem láttak maguk előtt kormányképes alternatívát. Még csak azt sem mondanám, hogy cserben hagyták őket, az ellenzék szerveződési válságban van.
Akármilyen ellentmondásos is a szerepe, Gyurcsány Ferenc hatalmas űrt hagyott maga után az ellenzéki oldalon. Ezt akkor sem lehetne csak úgy betölteni, ha Gyurcsány Ferenc nem lenne többé politikai akadályozó tényező ezen az oldalon. Ezt az űrt egyedül Orbán Viktor tudta komfortosan betölteni a jelenleg rendelkezésre álló politikusok közül. Azért, mert mindketten egy országhoz, egy ország nevében beszéltek. Tudták, hogy az ellenségkép mellé tartalmat is kell gyártani, de ami még fontosabb mindenkit be akartak vonni reform-projektjükbe. Tudták, hogy lesznek olyanok, akik nem fognak tudni azonosulni azzal a jövőképpel, amit megálmodtak az ország számára. De ha egy politikai oldal maga zárja ki a potenciális szavazóit az általa megalkotott jövőképből, az biztos út a bukáshoz. Miközben sikk cikizni ahogyan Orbán Viktor megszólította “a zembereket”, aközben a sok kicsi sokra megy, a különböző társadalmi rétegek igényeire szabott kommunikáció az évek során meghozta eredményét. Ha az ellenzék valamit szeretne elérni, akkor közösséget kell építenie, szerveződnie kell, de ezt úgy kell tennie, hogy értelmet ad létezésének azon túl, hogy leváltsák a rendszert, és azok számára is ajánlanak valamit, akik nem természetes szövetségesei az ellenzéknek.
Lakatos Júlia
