Minden egész eltörött, írja a költő, és bizonyára mindannyian éreztük már, hogy vannak napok, (hetek, hónapok?) amikor mintha minden borulna életünkben. Késve ébredünk, és akkor már a busz sem időben jön, a kávé kiömlik, a gomb leszakad, az egyetlen fontos dolgot, amire emlékezni kellett volna otthon hagyjuk. De mi van akkor, ha ez a negatív spirál a politikában történik?

Mi magyarok úgy tartjuk magunkról, hogy a magyar humor (is) egyedi, hiszen humorban nem ismerünk tréfát. Március 15-e nem csak a dicsőséges 48-as forradalomról, hanem az elfeledett magyar politikai humor intézményesüléséről is szól.

Általában a filmvígjáték nem tartozik a nagyra becsült műfajok közé. Ha a filmművészet nagy alkotásait kell megnevezni, a melodráma, sci-fi, történelmi film, krimi, de még a horror műfajában is nagyobb eséllyel találunk olyan alkotásokat, amelyeket a közvélemény kultikusnak tart. Ám nem véletlen, hogy éppen az Egyesült Államok lett a filmvígjáték egyik hazája. Az amerikai társadalom bizonyos vonásai kedveznek a műfajnak.

Szinte közhelynek számít manapság, hogy a liberalizmus válságban van. Ennek több okára rávilágítottunk már a Méltányosságnál: például a liberálisok nem találtak (és sokáig nem is igazán kerestek) megoldást a posztmodern kor kihívásaira és nem figyeltek eléggé a néptől érkező igényekre. Mindezek mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a liberalizmus megújulásának egyik gátja a konzervativizmushoz kötődő tisztázatlan viszony.

Bár meghirdette a volt miniszterelnök a polgári szociáldemokrácia programját, de egyelőre ebben nem túl sok a tartalmi elem, annál több a totális rendszerkritika. Csizmadia Ervin bejegyzése.

Orbán Viktor 25. évértékelője kapcsán a legtöbben arra voltak kiváncsiak, hogyan reagál az utóbbi hetek botránysorozatára. Miközben értjük a minden irányú érdeklődést, úgy gondoljuk, hogy “van élet a válságkezelésen túl” is. Elemzőként az a feladatunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet a beszédben elhangzott egyéb kérdésekre is. Illetve most csak egyre: a beszédnek a Nyugathoz való viszonyára.

Mi a közös a magyar, a német és az olasz államfőkben? Annyit elárulhatunk: egyes esetekben hasonlóan ért véget politikai karrierjük.