Mi magyarok úgy tartjuk magunkról, hogy a magyar humor (is) egyedi, hiszen humorban nem ismerünk tréfát. Március 15-e nem csak a dicsőséges 48-as forradalomról, hanem az elfeledett magyar politikai humor intézményesüléséről is szól.
A humor különböző műfajokban jelenik meg: a viccektől, a stand-upon keresztül, a kabarén át, többek között paródiák és komédiák is tarkítják. A mai globalizált világban pedig gyakoriak e műfajokon keresztüli kölcsönhatások az eltérő kultúrák és társadalmak között, sőt nemzetközi trendeket is megfigyelhetünk. A humort, műfajait és annak hatásait ráadásul évtizedek óta tudományosan kutatják: az International Journal of Humor Research és a European Journal of Humour Research hasábjain különböző közösségekkel, nemzetekkel, országokkal, régiókkal, lokális és nemzetközi eseményekkel vagy jelenségekkel kapcsolatos társadalomtudományi tanulmányok jelennek meg. E periodikában megjelent írások magyar humor olyan aspektusaival foglalkoznak, amelyek alapján nagyvonalakban felvázolhatóak az elmúlt két évszázad hazai trendjei 1848-tól kezdődően.
Talán politikai oldaltól, településtől, nemtől és generációtól függetlenül elmondható: a legerősebb magyar humortermék a vicc. Szinte mindenből, mindenkiből és változatosan viccet csináltunk már, többek között a politikusokból és a politikából is. Ennek legérdekesebb megtestesülései a viccpártok, amelyek hazai és nemzetközi vonatkozásaival többször is foglalkoztunk már. A magyar politikai humor modernkori történelmi hagyománya 1848-tól datálható: a forradalom megszabadította a hazai közbeszédet a cenzúrától, s ennek köszönhetően jöhetett létre az első magyar nyelvű élclap, a Charivari (Dongó). Mai szemmel sincs semmi szégyellni való az alig egy évet megélt kiadvány tartalmaiban, sőt, még ma is meglehetősen aktuális. E lap szerkesztői vélhetően értékelnék azt a jelenkori rövid és komikus videót, amely 2024. március 15-e alkalmával jelent meg Magyarország Kedvenc Műsora színészeinek jóvoltából. A jelenet nem titkoltan kifigurázza az elmúlt hetekben nagy figyelmet kapó Petőfi-filmet. A „mi lett volna ha” történet a Landerer nyomdában játszódik a 12 pont kiáltvány nyomtatása körüli fiktív dilemmákról, aktuális megközelítéseket alkalmazva a korabeli helyzetre. Az alkotók vélhetően maguk sem voltak tudatában, hogy e jelenettel közvetetten emléket állítanak a Charivari-nak. A Bach-korszak cenzúráján enyhítő 1867-es kiegyezést révén a dualizmus magyar politikai pártjai szinte mindegyike alapított élc vagy vicclapot, amelyek a parlamenti választási kampányok során főleg az ellenfelek kritizálására és nevetségessé tételére összpontosítottak. Az élclap-hagyomány ma is él a Hócipő szatirikus nyomtatvány és különböző publicisták révén.
Az elkövetkező majd két évszázadban azonban más műfajokban is megjelent a magyar politikai humor: a két világháború közötti időszak főleg kabarékban, varietékben és viccekben bővelkedett vegyítve a nyugati és hazai trendeket. Ám e korábbi időszakok egyike sem gyakorolt olyan hosszútávon is érezhető hatást a magyar politikai humorra, mint a Kádár-korszak legendás Hofi Gézája, aki különböző műfajokat vegyített az előadásaiban (kabaré, stand-up, paródia, ének, stb). Az idősebb olvasók számára nyilván nem szükséges részletesebben bemutatni Hofi munkásságát, ráadásul a fiatalabb generáció számára is megismerhető, hiszen számtalan videó érthető el a műsorairól. Egy biztos: a közérthető és szarkasztikus magyar politikai humor mércéjét évekig Hofi Géza jelentette még a rendszerváltást követően is, hiszen széleskörűen reflektált különböző jelenségekre. Hofi mellett a Mikroszkóp Színpad (Mikroszínpad) méltó említésre a magyar politikai kabaré műfajában Komlós János majd Sas József vezetése alatt.
A 90-es években rohamosan teret nyert az amerikai esti talk-show és stand-upon alapuló politikai humor a Heti Hetes és Fábry Sándor révén, majd a stand-up műfaj a 2000-es évekre intézményesült a Litkai Gergely vezette Dumaszínház megalakulásával. A hazai képviselők közül leginkább Bödőcs Tibor, Kovács András Péter, Litkai Gergely, Ceglédi Zoltán, Mogács Dániel foglalkozik politikai humorral. Az intézmény Duma Aktuál néven futó rendszeres és népszerű műsora a napi politikára és bulvárra (személyekre és eseményekre) összpontosít, azokat értelmezi, kifigurázza és kritizálja. A 2010-es években kialakuló internetes szcéna gyakran ismeretlen vagy anonimitásban maradó tartalomgyártóktól indult el. A jelen korszak politikai humora leginkább a paródiákra, cinizmusra, mémekre és abszurditásokra épül, miközben a viccek és a kabarék jelentősen háttérbe szorultak, egyfajta retró-örökzöld kategóriába. A több mint egy évtized alatt azért kiemelkedett pár jelentősebb netes szereplő, mint a Hírcsárda, Radics Peti, Pottyondy Edina és a már említett Magyarország Kedvenc Műsora.
Az elmúlt három évtized nemzetközi trendjei tömegek számára tették elérhetővé és érthetővé a politikai humort, miközben a tartalomgyártók száma is jelentősen növekedett, amatőrök és profik között egyaránt. A műfajok sokszínűsége révén minden korosztály megtalálhatja a számára megfelelőt. Az 1848-as forradalom nem csak a magyar politikafejlődésre volt hatással, hanem a magyar politikai humor megteremtését is elősegített. Ahogy akkor is, úgy manapság is megosztottsággal és komolysággal szemléljük a hazai közéletet: ám a lövészárkok áthidalására alig bizonyultak más csatornák hatékonynak a humor műfajain túl. A hagyományainkból arra következtethetünk, hogy amíg két magyar három pártot csinál, addig mindig fogunk tudni nevetni a magyar politikán.
Hangácsi István
