A roma kérdés vizsgálható abból a szempontból is, amit Róna Péter javasol. Ő párhuzamot vél felfedezni az amerikai feketék helyzetével, amelyet szerinte akkor tettek sínre a Fehér Házban, mikor megfogalmazták, hogy szükség van egy fekete elitre. Ennek a programnak az eredménye, hogy ma egy félig fekete ember az elnök. Hogy ebben Amerika nem akármilyen teljesítményt ért el, annak bizonyítéka például az lehet, ha összevetjük az etnikailag szintén békés Angliával.

Bár Anglia egy igazán sok kultúrát magába olvasztó, s hozzánk képest lényegesen meritokratikusabb társadalom is, mégis fekete parlamenti képviselője csak 2011 óta van. Mégis micsoda lemaradás ez Amerikához képest? De fekete elitje mindkét országnak van. S hogy mennyire fontos a saját elit, arról meggyőzően érvelt az Angol Szociológiai Társaság 2003. szeptember 3-ai plenárisán Elijah Anderson: The Iconic Ghetto: The New American Color Line című előadásán. Szerinte megnyílhattak a lehetőségek mára a fehér középosztályi státuszú intézményekben a feketék számára, de azért az emlékek között ott van a gettó. Láthatóvá váltak a társadalom minden szintjén, miközben még mindig sok amerikai úgy gondolja, hogy helyük a gettóban volna.

A szerző az MSZP Roma Tagozata.

Tisztelt Méltányosság Politikaelemző Központ!

Az első lépésünk rögtön kettő!

Örömmel fogadtuk az Önök kezdeményezését, mivel szerintünk a roma ügy folyamatos kihívásai rendkívüli elköteleződést és kitartást igényelnek minden tenni akaró embertől, szervezettől, csoporttól.

A MSZP Roma Tagozat első körben két kérdésben szól hozzá a párbeszédhez, és egyben csatlakozik a remélhetőleg kialakuló építő vitához.

Tájékoztatjuk blogunk olvasóit, hogy az eddigi visszhangok vegyesek. Természetesen név nélkül, de utalnunk kell néhány elutasító véleményre annak kapcsán, hogy különböző szakértőket és szervezeteket állásfoglalásra kértünk. 

Ezeket a véleményeket - amelyek többsége a mostani helyzet "megoldhatatlanságából" indul ki - értjük, de mégsem értünk velük egyet. A kérdés kezelésében épp ezért idejekorán végiggondoltuk a lehetséges ellenérveket. 

Az egyik ilyen, hogy a mai helyzetben túlságosan elmérgesedett a viszony a kormány- és az ellenzéki pártok között, s ezért semmi remény arra, hogy ők, így együtt közös alapítványt hozzanak létre, vagy egyáltalán: közösen szót váltsanak, s esetleg dűlőre jussanak egymással. Ebben az érvben persze van igazság, de korábbi bejegyzéseinkben ejtettünk már szót más országok példáiról. Azt gondoljuk, ott a megosztottság és a polarizáció kisebb? Ha ezt gondoljuk, rosszul tesszük. 

A Méltányosság Politikaelemző Központ által elképzelt romaügyi alapítvány egyedülálló lenne abban a tekintetben, hogy egy ilyen közpolitikai agytröszt, amelyik kifejezetten a társadalom egy rétegének a szociális, gazdasági felemelése érdekében tevékenykedik, még nem létezik Magyarországon. Az alapítvány hidat verne romák és nem romák, valamint a mai kormányoldal és az ellenzék között. Túl azon, hogy az alapítvány szakértői programokat dolgoznának ki, adatokat és kutatási eredményeket szállítanának az Országgyűlés és persze a mindenkori kormány részére, az alapítvány legfontosabb hozadéka az lenne, hogy a politikai elit számára lehetőséget nyújtana az együttműködés kipróbálására. Hiszen, mint azt írtuk, az alapítványban a politikai elit különböző pártokhoz, értékvilágokhoz tartozó prominensei is képviseltetnék magukat.

Tegnapi blog-indító bejegyzésünkben minden lényegeset elmondtunk arról, miért tartjuk szükségesnek egy romaügyi alapítvány létrehozását a pártok által, volt miniszterelnökök és elnökök védnökségére bízva. Ma csupán megerősítjük ezt. Amíg a pártok tétova jelzéseik után érdemileg is megnyilvánulnak, hadd nyomatékosítsuk két fő érvünket:

„A jognak és a ténynek ez a viaskodása azóta folyik, mióta társadalmak vannak. Befejezni ezt a párbajt, egybeforrasztani a tiszta eszmét az emberi valósággal, elérni, hogy békés úton átitassa a jog a tényt és a tény a jogot: íme ezen munkálkodnak a bölcsek.”                                        (Victor Hugo: Nyomorultak)

Blogunkon többször foglalkoztunk „rázós” társadalmi kérdésekkel. De alighanem a most induló blogsorozat vállalja fel a legrázósabb témát, hiszen 2006 óta drámai mértékben kiéleződött a roma lakosság és a többségi társadalom viszonya az ország számos, főleg leszakadó régiójában. A roma lakosságnak a társadalom átlagánál rosszabb szociális, oktatási, foglalkoztatási és egészségügyi helyzete azonnali megoldásért kiált! Megoldás azonban csak a politikai és társadalmi szereplők (agytrösztök, roma szervezetek, civil szervezetek, egyházak stb.) közös összefogásával érhető el.