A pártok és pártvezetők megítélésének alakulásán túl, ebben a hónapban megvizsgáljuk az Együtt 2014 internetes hátországát. Milyen online csatornákat használnak a párt szimpatizánsai? Érdemben képesek befolyásolni a választói szövetség megítélését?A júniusi fókusz-téma tehát a Bajnai Gordon vezette politikai formáció webes „lábnyoma”.
Az elmúlt öt évben kevés olyan hír látott napvilágot, amely valamilyen vonatkozásban ne tartalmazta volna a „krízis”, „válság”, „recesszió” szavakat. Nem véletlenül, hiszen a 2008-ban kirobbant globális válság kapcsán nem nagyon találunk olyan közgazdászt, gazdasági újságírót, politikust, vagy véleményvezért, aki elmulasztotta volna felvázolni saját elméletét a krízis okait és potenciális megoldásait illetően. A különböző teóriák habár a részleteket tekintve nagyon különbözőek, mégis lényegük, és kiindulópontjaik alapján alapvetően két csoportra oszthatóak: vannak, akik szerint a mostani globális válság a kapitalizmus normális természetéhez tartozik, és beleilleszthető a konjunktúra és a dekonjunktúra egymást váltó ciklikusságába, viszont mások szerint olyan gazdasági cezúrához érkeztünk, ami szétfeszíti az eddigi közgazdaságtan kereteit, és megkérdőjelezi a korábban konszenzussal övezett összefüggések helytállóságát.
A teljes elemzés itt olvasható
A konzorcium, mely a Shah Deniz II. Kaszpi-tengeri gázmező kitermelésére jött létre, közleményében a magasabb olaszországi és görögországi gázárakkal indokolta döntését, hogy miért választották a Balkánon, majd Olaszországon át gázt szállító TAP vezetéket a Közép-Európát átszelő Nabucco helyett. Ám a háttérben olyan politikai csata körvonalazódik, amely túlmutat a két vezeték gázszállító kapacitásán, és azt jelzi, hogy mindez sokkal inkább csak része a jövőbeli európai gázszállításokért folytatott háborúnak.
A teljes elemzés itt olvasható
A társadalmi depresszióról, depressziós társadalomról nagyon sokat beszélünk, ám valójában igen keveset tudunk. Holott a - különösen a 2008-as világgazdasági krízis óta - sokasodó válságjelenségek mellett a társadalmi jóllétet célzó modern közpolitikai megközelítés is indokolja, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket. Valóban olyan rossz lelkiállapotban van a magyar társadalom? Hogyan hatott erre a 2008-as válság? Kik a leginkább veszélyeztetettek? Milyen tényadatokon mérhetjük le egy közösség mentális állapotát? Az elmúlt évek intézményi reformjai, finanszírozási döntései elősegítették-e a probléma eredményesebb kezelését? Milyen árat fizet a társadalom a rossz mentális egészségért anyagilag és a közösség kohéziója szempontjából? Tényadatokon alapuló tanulmányunkban ezekre keressük a megoldást illetve igyekszünk lehetséges közpolitikai válaszokat is megfogalmazni.
A teljes tanulmány itt olvasható
A svéd társadalom és a politikai osztály mindig híres volt az adaptivitásról, és arról, hogy képes gyorsan reagálni az új kihívásokra, képes viszonylag hamar politikai hagyományt váltani (ami Magyarországon döcögve halad). Egy svéd tudós, kémiai Nobel-díjas, bizonyos Svante Arrhenius mondhatja magának a dicsőséget, hogy a 19. század végén először vetette fel, hogy a légkörbe jutott szén-dioxid melegíti a tengereket. Arrhenius a maga korában, egy paraszti túlsúlyú társadalomban élve, mikor Svédország éppen csak botladozott a gyáriparosodás útján, persze nem sejthette, hogy a szén-dioxid emisszió milyen óriásira nőhet majd nyolcvan-száz évvel később. Csak a tömeges jólét beköszöntése után, a posztindusztriális társadalom kiépülésével vált, válhatott ez komolyan veendő problémává Svédországban és másutt is.
A teljes elemzés itt olvasható
A bal-liberális ellenzéki táborban megkezdődnek az egyeztetések a leendő összefogásról és az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjéről. Érdekes módon a bal-liberális közvélemény gyors megállapodást és a viták lezárását szeretné. A Méltányosság épp ellenkezőleg: a viták "kinyitását" és egy amerikai típusú "kiválasztódási" kampányt tartana szükségesnek. Akár az ellenzék jelöltjei közötti tv-vitákkal.
A teljes elemzés itt olvasható
Nyugati példák segítségével már bizonyítottuk, hogy a kohézió milyen fontos szerepet játszik abban, hogy egy társadalom milyen sikerrel képes megszervezni a gazdaságot és az államot. Írtunk már a kultúra, azon belül is a filmek kohéziós erejéről, de most az Európát és Magyarországot sújtó június eleji – rekord vízállást hozó – dunai árvíz okán érdemes a természeti katasztrófák hatásait is elemeznünk, ugyanis nem állítunk kevesebbet, mint hogy akár az árvízi védekezés is lehetne az a pont hazánkban, ami mentén egy széleskörű társadalmi és politikai összefogás jöhetne létre, továbbá fejlődhetne a tanulóképességünk is.
Míg a nemzeti ünnepek alkalmával is egymástól kilométerekre ünneplő pártokról számol be a média, addig az árvízi védekezés napjaiban több kép és beszámoló is bizonyítja, hogy a politikai elit tagjai egymás mellett állva segédkeztek a munkálatokban. Az összefogás módját és mértékét nyilván sokan és sokszor fogják még elemezni. Ugyanakkor meg kell azt is vizsgálnunk, hogy a katasztrófáknak és az abból fakadó összefogásnak lehetnek-e hosszú távú következményei a politikára és a társadalomra nézve. Tanulhatunk-e, és képesek vagyunk-e tanulni a minket ért megrázkódtatásokból?
A teljes elemzés itt olvasható
