Nyugati példák segítségével már bizonyítottuk, hogy a kohézió milyen fontos szerepet játszik abban, hogy egy társadalom milyen sikerrel képes megszervezni a gazdaságot és az államot. Írtunk már a kultúra, azon belül is a filmek kohéziós erejéről, de most az Európát és Magyarországot sújtó június eleji – rekord vízállást hozó – dunai árvíz okán érdemes a természeti katasztrófák hatásait is elemeznünk, ugyanis nem állítunk kevesebbet, mint hogy akár az árvízi védekezés is lehetne az a pont hazánkban, ami mentén egy széleskörű társadalmi és politikai összefogás jöhetne létre, továbbá fejlődhetne a tanulóképességünk is.
Míg a nemzeti ünnepek alkalmával is egymástól kilométerekre ünneplő pártokról számol be a média, addig az árvízi védekezés napjaiban több kép és beszámoló is bizonyítja, hogy a politikai elit tagjai egymás mellett állva segédkeztek a munkálatokban. Az összefogás módját és mértékét nyilván sokan és sokszor fogják még elemezni. Ugyanakkor meg kell azt is vizsgálnunk, hogy a katasztrófáknak és az abból fakadó összefogásnak lehetnek-e hosszú távú következményei a politikára és a társadalomra nézve. Tanulhatunk-e, és képesek vagyunk-e tanulni a minket ért megrázkódtatásokból?
A teljes elemzés itt olvasható