Utazom a taxiban a televízióba, a sofőr kérdezget a pártokról, majd rákérdez kire szavazzon? Hát aki szimpatikusabb! De mégis? Mondjam meg neki, ő arra szavaz, akit én mondok. Ez csak egy történet a sokból, de tudom, nem vagyok ezzel egyedül a kollégák közül.

Nem Magyarország az egyetlen ország Európában, amely viharos 20. századi történelmet mondhat magáénak. A kontinens délnyugati peremén található egy nagy ország, amelynek szintén kijutott a rendszerváltozásokból, megfejelve egy véres polgárháborúval: ez az ország Spanyolország volt.

Akármennyire is kényelmetlen témának tűnik, nem mehetek el szó nélkül Soros György neve, pontosabban a Soros-jelenség mellett. Ebben a mostani kampányban az ő személye, feltételezett vagy épp valóságos terve az egyik slágertéma. A kormányoldal mindent átfogó, az összmagyar érdekeket veszélyeztető Soros-hálózatról ír, miközben az ellenzék ezt őrültségnek tartja és nem is nagyon hajlandó beszélni a témáról. 

A modern politikában, amiben a médiának gigantikus szerepe van, a politikai szereplőket leginkább botrányaik alapján ítéljük meg. A programok, politikai érvelések ugyan bekerülnek a média folyamába, de napjaink pörgő hírforgatagában hamar elnyomják ezeket a botrányok.

Napok óta zajlik az ellenzéki összefogás/visszalépés körüli felhajtás, annak minden drámájával. Megy a matekozás, apró eredmények vannak, de valójában túl későn, túl kevés az, ami zajlik. Persze minden pártnak meg van a maga érdeke, meg a rendszernek is van egy logikája, mégis a választók, és láthatóan sok újságíró is gyakran kifakad, hogy hát egyezzenek már meg! Ez adná a reményt, hogy az Orbán-kormány leváltható.

Nagy-Britanniában a királyi család élete állandó témát szolgáltat a filmesek számára. Talán nincs még egy monarchikus berendezkedésű ország Európában, ahol ennyi életrajzi film, kosztümös filmsorozat és filmdráma idézte volna meg a királyi családot, illetve annak illusztris tagjait.

Azt hiszem, mindenki ismeri a német szállóigét: nicht vor dem kind (ne a gyerek előtt). Most, hogy olvasom a beszámolókat a vasárnapi Gyurcsány-MSZP-P-LMP találkozóról, és böngészem az ezt övező kommentözönt, a mondást kissé módosítom: nicht vor dem wahler (azaz ne a választó előtt).