Egyre inkább egyértelművé válik, hogy a mai politikában az erős üzenetek eredményeznek előretörést a pártoknak.

Habár sajnálatos az eredmény a rosszul szereplő pártok számára, úgy vélem ennél jobb forgatókönyv nem is lehetett volna az ellenzéknek. Tudom, ez nem vigasz azon pártok szavazóinak, akik többet reméltek, mégis az ellenzéki oldalon már réges-rég kellett volna egy profiltisztítás.

Nincs ember, aki nem azt mondaná, hogy a vasárnapi EP-választásnak minden eddiginél nagyobb tétje van.

Az európai parlamenti választások előtt érdekes élmény egy bajor kisvárosban járva megtapasztalni a választási kampányt.

Tizenöt évvel ezelőtt május 1-én tűzijátékkal és közös visszaszámlálással Magyarország a régió számos országával egyetemben tagjává vált az Európai Uniónak.

A populizmus kísértete járja be Európát és a világot – legalábbis ezt látjuk, ha a különböző nemzetközi vagy akár hazai híradásokra figyelünk, elég csak Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Jair Bolsonaro, vagy éppen Orbán Viktor sikereire gondolnunk.

Az elemzők gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor stratégiailag értik ugyan, hogy miért hozott meg egy párt egy bizonyos döntést, azonban azt is tudják, hogy az aktuális politikai érdek teljes mértékben ellentmond a logikának. A jelen helyzetben mélyebb európai integrációt követelni nagyjából ilyen dolog.